Jézus megkísértése után idézzük fel az elárulásának történetét is. Amikor Júdás elárulja Jézust, sötét van a képen. Alig látszódnak az arcok. Ám egy-egy pillanatra felvillan a fáklyafényben egy-egy tekintet. A hideg kékes színű éjszakai fényben ilyenkor megjelenik egy-egy emberi arc. Érdekes, hogy ezek az emberi arcok a Jézust elfogó katonák arcai, az ő tekintetük kerülnek a fáklya „reflektorfényébe”. Tudatosul a nézőkben egyéni felelősségük, látjuk bűnüket, szemükben a félelem is megjelenik, a bizonytalanság, a kételkedés. Ebben a jelenetben fáklyafénybe kerül az emberi gyengeség, az ember drámája, amely minden élőlény közül egyszerre tesz a legnagyobbá és a legkisebbé az embert. Ebben a jelenetben megjelenik a múlandóságtól való félelem, és jelen van az ember pillanatban való élésének vágya, a földi javak birtoklásának bűnös élvezete, a pénzsóvár kapzsiság: Iskarióti Júdás 30 ezüstpénze.

– Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát? – kérdezi Jézus, és Mel Gibson filmjének nézője ebben a pillanatban ébred rá arra, hogy Jézus szenvedésekkel teli élete példa kell hogy legyen mindannyiunk számára. A modern ember ugyanis, ha elárulják barátai vagy ismerősei, megsértődik, bosszút forral és bosszút áll. Pedig ez nem az ember dolga.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!