A plakáttervek szemrevételezése után Márki-Zay megjósolta: „Sötét háttérrel, inverz betűkkel nem lehet választást nyerni.” És ugye hogy igaza lett? (Ráadásul a fejük is kicsi volt – panaszolta a bukás után a másik polihisztor, Farkasházy Teddy.) Márki-Zay kekeckedése miatt a kampányújságokat két példányban gyártották le: egy Péternek tetsző bulvárosat, illetve egy normálisabbat, amit mindenki más kedvelt, csak Péter nem. Ismerve szegényke természetét, vele nem merték közölni, hogy a neki nem tetszőt is kinyomtatták, s valójában azt terjesztik országszerte. Ám amikor Péter ellátogatott a nép közé, az aktivisták ügyeltek rá, hogy előtte a pulton csak a neki kedves brosúrák legyenek. Az is megesett, hogy az orosz támadás utáni napon Péternek szereztek egy külpolitikai szakértőt, akitől megtudhatta volna, mi az a háború. Ám Péter alig hagyta szóhoz jutni a szakit, elvégre ő jobban ért mindenhez (is), s végül arra hivatkozva, hogy pisilnie kell, letette a telefont. A szakértő tán azóta is ott hallózik.

Így, ilyen remek hangulatban korteskedett a honi baloldal. Az egész inkább hasonlított egy csoportos gyógyterápiára, mint kampányra. Nem csoda, hogy Karácsony végül kifakadt: rossz irányba mennek a dolgok. Mire Gyurcsány (legalábbis a cikk szerint) letorkolta: „B…szd meg, Gergő, te hoztad a nyakunkra ezt az embert, ez a te felelősséged”. Értsd: hogyan léphettél vissza a javára?! A bukás után állítólag Gyurcsány úgy kivágta Márki-Zayt egy internetes csoportból, mint a randalírozó Szél Dettit a biztonsági őrök a köztévéből.

Bájos történet. Az már most látszik: csoportterápiára a jövőben is szükségük lesz Feriéknek. A hatalommegvonási tüneteket valahogy kezelni kell, különben dührohamot, Xanax-függőséget okozhat. Úgy járhat az egyszeri balliberó politikus, mint Hadházy (Eskütlen) Ákos, akinek az jutott, amit a táblácskáján másoknak ajánlgatott.

Borítókép: Gyurcsány Ferenc (Fotó: Kurucz Árpád)