„B...uk szét a forgalmat!” Imigyen lelkesítette társait egy ételfutár a Margit híd elfoglalása közben. Állítólag ők a legdühösebbek a kata nevű adózási forma szabályainak megváltoztatása miatt. Annyira felpaprikázták magukat, hogy kőkemény ellenállást hirdettek, valahogy így: elég volt az utcabálból, fesztiválból, elég volt az influenszer politikusokból! Itt az idő, hogy a nép végre a kezébe vegye a sorsát, és akkor és ott tüntessen, amikor és ahol igazán fáj Orbánnak és a kormánynak!
Miután nekibuzdulásuk immár elért Szegedtől Győrig, érdemes megvizsgálni, mi a fészkes fene ütött ezekbe a honfitársainkba, mi váltotta ki náluk ezt a forradalmi hevületet. És az a helyzet, mindegyikük kényszervállalkozóként tekerte vagy nyomta a pedált a munkaeszközként használt járművén, az őket foglalkoztató cégeknek eszük ágában sem volt munkaszerződést kötni velük, és ezek után sincs ilyen tervük. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy az Adatradar számításai szerint az egyik ilyen cég 845 millió forintot spórolt azzal, hogy nem munkavállalóként dolgoztatta a futárait, az államot pedig közel 1,7 milliárd forinttal rövidítette meg a be nem fizetett adókkal és járulékokkal, a mi fejünk is elvörösödik. És a másik hasonló profilú cégnél is százmilliós nagyságrendet tesznek ki ezek a tételek. Ezekből az adatokból jól látszik, hogy nem a túlélésért folytatott ádáz küzdelem késztette a vállalkozásokat arra, hogy megvonják melósaiktól a munkaszerződés előnyeit és biztonságát, hanem a szimpla harácsolás, a minél nagyobb profit utáni sóvárgás hajszolta bele őket a kreatív munkaerő-toborzásba.
