Távol álljon tőlem, hogy én adjak tanácsokat nekik, de amikor már Donáth Annával kerülök egy platformra, az rémesen kínos. Muszáj tehát felszólítanom Gyurcsány Ferencet, hogy cseréljen háziorvost és politikai főtanácsadót is. Nem bukik meg a kormány sem holnap, sem egy hét múlva. Kimehet legközelebb is a Kossuth térre mind az ezer elégedetlen, aki szerint saját élete elbaltázásáért a mindenhatónak gondolt kormány a felelős, még véletlenül sem önmaga, csapódhat hozzájuk még ennyi túlmozgásos, akinek lételeme a forradalmi hevület, ettől nem változik meg semmi.

De van itt még valami, ami önmérsékletre kell intsen minden készülődőt, aki a járvány, a háború és a velük járó infláció, a gazdasági válság következtében romló közhangulatban bízva sütögetné politikai pecsenyéjét. Mert az egy dolog, hogy bármennyire jól kezeli a kormány a hullámokban ránk törő válságokat, egy idő után szükségképpen csökken majd a támogatottsága. Minden politikai közösségben vannak kevésbé elkötelezett, ide-oda csapódó, a nehézségek láttán könnyen lemorzsolódó választópolgárok.

De honnan veszi azt Gyurcsány és levitézlett bandája, hogy ők valaha is rájuk hallgatnak majd? Miből gondolja ez a többszörösen bukott nímand, hogy labdába rúghat újra? Még Donáth Anna is látja, hogy a politikai munkát nem lehet megspórolni. Nem elég sunyin lesni, mikor nő már végre használható mértékűvé az elégedetlenség. De az sem elég, teszem hozzá, ha mesterségesen próbálják felszítani a társadalom ellenállását a folyamatos és egyre fogyó létszámú tüntetésekkel.

A magyar társadalom jól láthatóan nem hergelhető a globalista politológiai tankönyvekben leírt káoszteremtő módszerekkel. Mondani kellene valami elfogadható alternatívát, esetleg felvázolhatnának egy járhatóbb kiutat a válságokból. De ezt is csak egy teljesen új, legalább minimális hitelességgel bíró politikusi garnitúrának érdemes megpróbálni, mert a moslékkoalíció alapszervezeteinek minden egyes tagja olyan mértékben leszerepelt, hogy soha az életben nem hisz már nekik egy kormányzóképességet biztosítani tudó többség Magyarországon. Ezt viszont ők nem értik.

Kiállnak hát ezren tüntetni legutóbb a fák kivágása ellen, és nem veszik észre, hogy soha nem látott fásítási program zajlik hazánkban. Civilnek hazudják a demonstrációt, de nem tudják távol tartani az ellenzéki politikusokat, a vezérszónok pedig képtelen leplezni Orbán-fóbiáját. Buzdító feliratok helyett pedig béna táblákon kérik számon a jelenlévőktől, hogy hol vannak a többiek. Szánalmas. Már én is ellenzékváltó hangulatba kerültem.

Borítókép: Gyurcsány Ferenc (Fotó: Éberling András)