Ezt mind tudjuk, ezerszer megírtuk. Az igazi döglött ló, amire Karácsony szinte megválasztása pillanatában felpattant, az az úgynevezett Zöld Budapest program. Bár, ha az a sok „zöldség”, amit a főpolgármester összehordott az elmúlt három évben, mind szárba szökkenne a főváros utcáin, akkor a Holdról is jól látható módon zöldülne ki Budapest. De sajnos a sok ostobaságtól, zagyvaságtól, hazugságtól nemhogy az égig, de semeddig sem nőnek a fák. Itt van mindjárt az új közgyűlés első munkanapján kihirdetett klímavészhelyzet, ami egészen úgy hangzott, mintha hirtelen belecsöppentünk volna egy posztapokaliptikus látomás sötét jövőjébe, de azóta is egészen jól bírjuk anélkül, hogy tudnánk, mi is az. A Karácsony vezette önkormányzat ígért hetet-havat, erdőt, mezőt és virágokat, de ez idáig csak pár szikkadt méhlegelőre futotta. A közgyűlés legutóbbi ülésén mintha már észlelte volna, hogy a hátasa kissé gyengélkedik, ezért a korábbi nagyszabású tervekből egy kicsit vissza is vett, például az Első budapesti energiacsomag hangzatos nevet viselő programban. Nem is nagyon értem: ha tudja, hogy úgysem valósul meg semmi, akkor miért nem ígér még többet? Aztán majd hazudik valamit, hogy igenis megvalósult, vagy ha nem, akkor Orbán. Mint mondjuk a faültetésekkel kapcsolatban. Karácsony vállalta, hogy minden, Budapesten született gyereknek ültetnek egy fát. Hát, nagy bajban lenne a főváros demográfiailag, ha csak annyi gyerek született volna, ahány fát nekik a főpolgármester ültetett…
A klímaváltozás, az elhúzódó háború és az elhibázott uniós szankciók miatti energiaválság természetesen nem álproblémák. Egy fővárosnak dolga van ezekkel. De küzdeni ellenük csak okos, átgondolt és megvalósítható tervekkel lehet. Nagyotmondással nem. Ezek a tervek, valamint az elszánt és hozzáértő vezető ma hiányzik Budapestről.
Horthy Miklós egykor katonái élén vonult be tetemre hívni a vörös rongyokba öltözött bűnös várost. Legkésőbb két év múlva békésen és demokratikusan hívhatják a budapestiek tetemre az immár hamiszöld rongyokba öltöztetett bűzös város vezetőit. Addig már fél lábon is kibírjuk. Karácsony Gergelynek üzenhetnénk, hogy ne csépelje tovább a döglött lovat, de vele beszélni olyan, mint a lóval imádkozni. S ha már a hátasoknál tartunk, a végső konklúzió: a főpolgármesternek és társainak eddig annyi hasznuk volt, mint döglött lovon a patkónak.
