Hogyha az ember észreveszi, hogy döglött lovon lovagol, akkor szálljon le róla – tartja állítólag a régi dakota közmondás. Ebben persze van két rejtett állítás is: egyrészt az, hogy a paripa korábban alkalmas volt arra, hogy lovasát eljuttassa a kívánt helyre, másrészt pedig, hogy a lovas alkalmas arra, hogy kellő időben felismerje: ez a ló már nem megy sehova. Karácsony Gergelynek, úgy látszik, nemcsak az angoltudása hiperpasszív, de a „lovaglótudománya” is, hiszen évek óta nem veszi észre, hogy eleve döglött lóra ült fel, s nem halad sehova, viszont egyre jobban bűzlik körülötte minden. De nemcsak hogy nem veszi észre, hanem úgy tesz, mintha e lótetemmel megnyerte volna az Epsomi Derbyt.
Aki Budapesten él, Budapesten megfordul akár csak egy napra is, és volt alkalma évekkel korábban is a fővárost látni, annak nem kell magyarázni Karácsony főpolgármesteri tevékenységéről semmit. Elég, ha körbenéz a bűzlő, koszos, hajléktalanok uralta utcákon, vagy ha van bátorsága, lemegy egy-egy nagyobb aluljáróba, és amennyiben épségben fel is tud onnan jönni, már mindent tud a főpolgármester „munkájáról”.
