A harctéri háború mellett komoly információs és lélektani hadviselés is folyik. Olykor blöffökkel is srófolják a téteket, ugrálnak egymáséi mellett a mi idegein­ken is, miközben – ahogy biztonságpolitológusul mondják – az eszkalációs létra grádicsain lépdelnek fölfelé. Csak aztán nehogy hanyatt esés legyen a vége! Lehet, hogy nem kellene kipróbálni, miként viselkedik a sarokba szorított Putyin, és az emberi tényezőt általában sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ki vesz mérget rá, hogy egy szuperül elsült blöffre mit lép a másik? Hogy nem fordulhatnak a dolgok egyszer csak rosszra, talán visszafordíthatatlanul rosszra? Arhipov már alulról szagolja az ibolyát, nem segít majd.

Európa az energiapánikkal és az inflációval most is szenved. Mindeközben öröm az ürömben, hogy a Nobel-békedíjat az idén csupa olyanoknak ítélték, akik jó sok borsot törtek Putyin vagy a belarusz Bátyka orra alá. Ettől majdnem ki is tört a világbéke, már csak a Dobrev-bio­díszlet, Navalnij árnyékkormányának megalakulása hiányzik hozzá. De Európa addig is elvégezhetné a házi feladatát. Kezdve azzal, hogy – ellentétben a tegnapi, prágai csúcson elhangzottakkal – nem tömi többé fegyverekkel Ukrajnát, nem nyújtja tovább a háborút. Annak ugyanis egyelőre maga a legnagyobb lúzere.

Borítókép: Joe Biden amerikai elnök (Fotó: MTI/EPA/Justin Lane)