Nyilván akadnak, akik élő lexikonként azonnal felmondják, hogy ki tartott már évértékelőt a világtörténelemben, de maradjunk annyiban, Magyarországon Orbán Viktoré a műfaj. 1999-ben állt ki először az ország közvéleménye elé, azóta rendszeresen összefoglalja számunkra, milyen aktuális feladatokat lát, milyen tervei vannak, egyszóval bekukkanthatunk vele, általa a Fidesz aktuális politikai programjába. Tekintve, hogy évértékelőinek többségét Orbán Viktor a legtöbbször miniszterelnökként mondta, érdemes odafigyelni, milyen irányt vázol.
Nem élnénk azonban ebben a honban, ha az ellenzék háborítatlanul hagyná más felségterületeit. Miután azonban az évértékelőt már ők is felfedezték, mi több, birtokba vették, úgy tűnhet, mintha mindenkinek egyszerre jutott volna eszébe, hogy esztendőt nyit valami mélyszántású gondolatfüzérrel. Ennek a műfajnak Vona Gábor a koronázatlan királya, aki nemcsak az évértékelőbe szeretett bele, hanem elemelte a Fidesztől az értelmiségi háttértalálkozó, a nyári tábor és még egy csomó más ötletét. Mára Vona visszaszorult méltó helyére, itt vannak azonban az ellenzéki törpepártvezérek, akik meglehetősen mulatságosan értékelik az évet, ha eljön az ő idejük.
Például a teljességgel elborult Márki-Zay Péter, akiről utolsó lényegi emlékünk, hogy a saját kollégái sem álltak ki mellé, miután Orbánék feltörölték vele a padlót. Jelen sorok írásakor Márki-Zay is évértékelőt tart, az első hírek szerint grafikonokkal, háromperces körmondatokkal, sűrű bocinézéssel, hogy mindenkinek jó legyen. Amióta a mester románul tanul, és a jövőkalkulátor kibökte neki hat pontba szedve, hogyan lehetne megbuktatni a kormányt, láthatóan rosszabbodott az állapota. Róla tényleg csak ennyit, gyógyuljon, pihenjen. A megye másik nagy sztárja, Toroczkai László is elkövette már a maga évértékelőjét, ebben arra fókuszált, hogy miként válhatnának újra jobbikosokká ők maguk is, valamint azok a százezrek, akik soha az életben nem akarnak már jobbikossá válni. Ez is remek program.
A kétes elsőség ezúttal is Gyurcsány Ferencé, aki eleven Marosán Györgyként tündökölt a maga évértékelőjén. Igaz, nem azt ordította, hogy mától kezdve lövünk, hanem azt, hogy aki fideszes, a bűnözőnél is alávalóbb, de – engedtessék meg – olyan nagy különbséget ezúttal ne vonjunk Buci Gyuri és közötte. Persze az a tény, hogy Gyurcsány jelenleg szabadon járhat-kelhet, önmagában is szégyenletes, egyúttal a mögötte álló remek ügyvédek szakmunkájának ékes bizonyítéka. Évértékelőnek azonban cseppet kevéske, hogy aki másképp gondolkodik, dögöljön meg – ennél azért Gerő Ernő vagy Münnich Ferenc is többet tudott.
Az évértékelőre tehát még várnunk kell. Azt ugyanis ebben az országban Orbán Viktor szokott mondani. Amikor pedig majd elmondja, azonnal semmivé foszlik a többiek erőltetett, izzadságszagú, impotens kiselőadása. Telnek-múlnak az évek, és még mindig az a helyzet, hogy az ellenzéki oldalon senki nem akad, aki legalább magára vonná a figyelmet egyetlen közfelszólalásával. Vagy azért, mert semmiben nem hisz, és ez látszik rajta, vagy azért, mert politikai huligán, aki szerepjátékokat űz önmagával, vagy azért, mert született rossz, és ezt még elleplezni sem hajlandó. Ott, arrafelé ennyi a kínálat. Ebből a hatalmas semmiből szokott négyévente kiválni a legendás egyharmad, amely újra és újra helyükre teszi ezeket az embereket. Évértékelő ide vagy oda, ők ennyit tudnak. Jelenleg ez a biztos tudásunk erről a kérdéskörről, és igen üdvös lenne, ha több eszement évértékelőt már nem tartana a túloldal, mert ugye minek.
