Nem véletlen, hogy a WikiLeaks-iratok tanúsága szerint az amerikaiak tomboltak, amiért Gyurcsány nemcsak nekik, hanem az oroszoknak is mórikált. (Közben a magyarokra meg lövetett.) April H. Foley akkori amerikai nagykövet a jelenséget a következőképpen foglalta össze: „Gyurcsány szerelmes Putyinba”. Hát ennyi.
És most ez a szerelmetes, mórikálós alak ügynöközik, hazudozik meg lázít. S követeli, hogy amerikai parancsra mi is lőjük magunkat lábon, mint az Európai Unió. Hogy nem sül le a bőr a borvirágos képéről!
Aztán ott van alteregója, Gyöngyösi Márton. Aki most arról papol, hogy a kormány oroszpárti propagandát folytat, Putyint szolgálja, támogatja az „agresszort”. Mondja ezt ő, aki 2014-ben választási megfigyelőként vett részt a népszavazáson az oroszok által elfoglalt Krímben, amiért aztán kitiltották Ukrajnából. Akkoriban még így értékelte a helyzetet:
A Jobbik a népek önrendelkezésének diadalaként értékeli a krími szavazást. A referendum legitim és eredményes.
Rá egy évre pedig forrón üdvözölte Vlagyimir Putyin magyarországi látogatását, s azt magyarázta: „A Jobbik mindig is a keleti nyitás híve volt és stratégiai partnerként tekint Oroszországra. […]
Elfogadhatatlan, hogy a magyar kormány vakon képviseli a nyugati érdekeket. […] Magyarországnak még a nyugati szövetségeseivel is fel kellene vállalnia a konfliktust.” Ilyeneket mondott akkoriban. Mára viszont Gyöngyösi (Ferihez hasonlóan) hirtelen fölfedezte, hogy Putyinnak szarvai, patái vannak, s a nyugatiak talpát kifizetődőbb nyalni, lám, a dollárok is onnan jönnek.
A csiga egy gerincoszlop ezekhez képest.
Borítókép: Gyurcsány Ferenc és Vlagyimir Putyin (Fotó: Dér Miklós)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!