Van annak egy hervadt bája, amikor Gyurcsány arra célozgat, hogy Orbán Viktor orosz ügynök. A Szemkilövető úgy jutott erre a pszichedelikus sejtésre, hogy föltette és megválaszolta magának a kérdést: „Mi más magyarázná, hogy fontosabb neki Oroszország, mint saját hazája?” Orbánnak ezért buknia kell, s erről majd személyesen ő, a Feri gondoskodik, megígéri. Nem tudom, van-e bármilyen sportértéke az őszödi ember napi hányódásait elemezni (valószínűleg nincs), ám Putyin-ügyi kirohanása annyira hitvány, hogy kivételesen érdemes tisztába tenni.
Mi a magyar érdek? Hogy legyen olcsó olaj és gáz, működjön a gazdaság, tudjuk fűteni az otthonainkat.
Hogy legyen Paks II és így olcsó áram. A fegyverszünet és a béke ugyancsak életbevágó, hiszen kárpátaljai magyarok halnak meg az ukránok ágyútöltelékeiként. Ezzel szemben az, amit a magyarországi dollárbaloldal (élén Gyurcsánnyal) követel, vagyis hogy az olcsó orosz nyersanyagok helyett vegyünk méregdrága amerikait vagy bármi mást, ne bővítsük Paksot, illetőleg küldjünk fegyvereket Ukrajnának – nos, mindez holtbiztosan nem magyar érdek, sokkal inkább amerikai. Ennyit arról, ki milyen ügynök.
Bár, ami Gyurcsány előéletét, országlását illeti, vannak itt egyéb érdekességek is. Ki volt az, aki 2007-ben közös, magyar–orosz kormányülést trombitált össze Budapestre? Hát a Feri. Ki randizott anno Vlagyimirral évi háromszor? Ki hívta meg őt az Apró-haciendába, ki nézett rá szerelmes pillantásokkal, ki ajándékozta neki Totó kutyát? A Feri.
Ki ígérte meg jópofáskodva a Kreml lapjában, hogy a gyerekeit majd oroszul taníttatja? A Ferkó. Kinek a titokminiszterét és titkosszolgálati vezetőit ítélte el első fokon (majd – sajnos – mentette föl jogerősen) a bíróság, amiért orosz titkosügynököket engedtek be a Nemzetbiztonsági Hivatalba? Ki kótyavetyélte el a moszkvai magyar kereskedelmi kirendeltséget, ki passzolta át a nemzetstratégiai fontosságú Mol többségi tulajdonrészét az orosz államnak (amelyet aztán Orbánék vásároltak vissza)? Feri és megint csak Feri.
Nem véletlen, hogy a WikiLeaks-iratok tanúsága szerint az amerikaiak tomboltak, amiért Gyurcsány nemcsak nekik, hanem az oroszoknak is mórikált. (Közben a magyarokra meg lövetett.) April H. Foley akkori amerikai nagykövet a jelenséget a következőképpen foglalta össze: „Gyurcsány szerelmes Putyinba”. Hát ennyi.
És most ez a szerelmetes, mórikálós alak ügynöközik, hazudozik meg lázít. S követeli, hogy amerikai parancsra mi is lőjük magunkat lábon, mint az Európai Unió. Hogy nem sül le a bőr a borvirágos képéről!
Aztán ott van alteregója, Gyöngyösi Márton. Aki most arról papol, hogy a kormány oroszpárti propagandát folytat, Putyint szolgálja, támogatja az „agresszort”. Mondja ezt ő, aki 2014-ben választási megfigyelőként vett részt a népszavazáson az oroszok által elfoglalt Krímben, amiért aztán kitiltották Ukrajnából. Akkoriban még így értékelte a helyzetet:
A Jobbik a népek önrendelkezésének diadalaként értékeli a krími szavazást. A referendum legitim és eredményes.
Rá egy évre pedig forrón üdvözölte Vlagyimir Putyin magyarországi látogatását, s azt magyarázta: „A Jobbik mindig is a keleti nyitás híve volt és stratégiai partnerként tekint Oroszországra. […]
Elfogadhatatlan, hogy a magyar kormány vakon képviseli a nyugati érdekeket. […] Magyarországnak még a nyugati szövetségeseivel is fel kellene vállalnia a konfliktust.” Ilyeneket mondott akkoriban. Mára viszont Gyöngyösi (Ferihez hasonlóan) hirtelen fölfedezte, hogy Putyinnak szarvai, patái vannak, s a nyugatiak talpát kifizetődőbb nyalni, lám, a dollárok is onnan jönnek.
A csiga egy gerincoszlop ezekhez képest.
Borítókép: Gyurcsány Ferenc és Vlagyimir Putyin (Fotó: Dér Miklós)
