Alighanem jól érzi magát a magyarok között Ferenc pápa, hiszen a 2019-es csíksomlyói búcsú, majd a tavalyelőtti eucharisztikus világkongresszus után most ismét hozzánk látogatott. Talán mert a magyar ember nemcsak meghallgatja, de be is fogadja az igét… Nem rutinlátogatások ezek (már ha van olyan a szentatya programjában), még csak nem is hittérítés, „beteglátogatás”, inkább afféle megerősítés, örömünnep.
A kereszténység európai őrhelyére, a nándorfehérvári Hunyadi János népéhez érkezett a szentatya – mert nemcsak válságövezetekbe látogat, de oda is elmegy, ahol piros betűs az egyházi ünnep és, mindennapos az imádság. Erre rímelt Orbán Viktor miniszterelnök tegnapi gondolata a Sándor-palotában: „Kereszténység nélkül ma Magyarország nem létezne. Magyarországnak akkor van jövője, ha a keresztény úton marad, a keresztény út pedig ma a béke útja.”
Ámbár úgy fest, keresztény hitünkkel lassan kuriózummá leszünk ezen a földrészen, de tartjuk magunkat rendületlenül. Nálunk az alaptörvény Istennel kezdődik – igaz, „maradiságunkért” kaptunk/kapunk is hideget, meleget a művelt Nyugattól. (Pont azoktól, akiknek országát, templomait évszázadokon keresztül éppen mi védtük végvárainkon, miközben még saját szentélyeinket is földig rombolták, porig égették az Európára rontó hitetlenek. Dacára ennek mára épp az álszent Nyugat mondja ránk, hogy lemaradtunk egy brosúrával – holott „csak” megmaradtunk a hitünkben.) A hívő magyarság viszi tovább Jézus keresztjét. Boldogan tesszük, hiszen hinni annyi, mint szívünk szerint cselekedni, hűnek maradni jóban és rosszban, békében és vérontásban. (Azok a hajdani védencek közben a hitünkön gúnyolódnak. Mintha nem lett volna elég, hogy legyőzőink az istentelen kommunista évtizedek alatt elvették keresztény ünnepeinket, Jézus Krisztust „indexre” tették.)
A lelkekért megy a harc. A hitünket akarják átformálni, sőt kiölni belőlünk. A hit megtiprása a hitetlenek régi alapvetése. Ám a kereszténység a kezét fölemelő, békességre intő Krisztusban bízva váltig reménykedik: nem istentelenedhet el a világ. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Az a régi szövetség, amelyet még eleink kötöttek, ma is létezik, nem tűnt el a háborúk és diktatúrák gyilkos tombolása nyomán. Ferenc pápával hisszük, hogy a kereszténység szilárd bástya marad, bármennyire útjukban áll is a liberálissá lett hitehagyottaknak.
