Éppen tíz éve, egy fülledt nyári napon a Toldi Mozi sötét termében zsúfolódtak össze a haladáspártiak. Nem egy izgalmas filmre, hanem az akkori Budapest Pride megnyitójára. Túl sokat – szerencsénkre – nem tudtunk meg az eseményről, éppen elég volt egy rövid felvétel is egy férfi táncáról és vetkőzéséről a Buzi-e vagy? című számra. A legérdekesebb az egészben az volt, ahogy a Hír TV kamerája végigpásztázott a közönségen. Több más akkori jeles baloldali politikus társaságában Bajnai Gordon, az éppen Együtt–PM névre hallgató formáció vezetője is ott ült az első sorban.
A nagyon szakértői és nagyon független korábbi kormányfő azonban láthatóan nem érezte jól magát: messziről jött idegenként meredt maga elé, majd pillangatott ki a terem szélére, a produkció végén pedig – miközben a teremben ülők lelkesen tapsoltak – illedelmesen, de annál unottabban ő is tapsolt néhányat. „A nagyon explicit szexuális nyilvános fellépések kicsit távol állnak tőlem” – nyilatkozta utóbb egy bulvárportálnak. Az ember pedig elgondolkodik, hogy ma, egy évtizeddel később a progresszívek megengedhetnének-e maguknak egy ilyen nyilatkozatot.
Hiszen az elfogadás- és befogadásmánia, az érzékenyítés ma már olyan fokú a nyugati világban, hogy a legkisebb kétséget megfogalmazókat is meghurcolják – gondoljunk akár csak olyan hírességekre, mint J. K. Rowling vagy John Cleese. Nemcsak elfogadni kell a másságot, hanem jó képet vágva hozzá minden genderrel kapcsolatos közéleti megnyilvánulást támogatni és helyeselni – legyen szó 72-féle nemről, nemi átoperálásról vagy arról, hogy a férfiak szülhetnek, netán menstruálhatnak-e. Erre a hajóra pedig felülnek a politikusok is, akik népszerűséget remélnek attól, ha kiállnak az LMBTQ-témák mellett.
Nálunk sincs ez másként, csakhogy Magyarországon nem lehet a drag queenek jogai melletti kiállással vagy a gyermekek „érzékenyítésével” választást nyerni. Jó nagyot is buktak 2010-ben – persze közel sem csak ezért.
Azt azonban nem árt újra meg újra felidézni, hogy az említett Bajnai Gordon kérészéletű miniszterelnöksége idején – természetesen a szakértelem és a függetlenség jegyében! – titokban módosították az óvodai nevelés országos alapprogramjának kiadásáról szóló kormányrendeletet. Ha ekkor nem jön a kétharmados Fidesz-győzelem és az új kormány egyik első intézkedéseként a „nemi sztereotípiák erősítésének tudatos kerülése” megfogalmazás kivétele ebből a rendeletből, akkor nemsokára talán magyar népmesét sem lehetett volna mesélni a kisgyerekeknek a délutáni alvás előtt.
Jóllehet Magyarországon a genderelmélet óvodába és iskolába vitele nemhogy nem támogatott, de törvénnyel tiltott, ne gondoljuk, hogy ezzel egyszer s mindenkorra megoldódott a kérdés.
Csak az elmúlt hónapokban számtalan példát láthattunk arra, hogy milyen kerülőutakon igyekeznek becsempészni különböző civilnek mondott szervezetek a különféle „érzékenyítő” programokat a tanórák közé, hogy a Meseország mindenkié című agyrémről már ne is beszéljünk. Erőlködéseikhez pedig – ne legyen kétségünk – továbbra is rendesen el lesznek látva guruló dollárokkal. Már csak azért is, mert a Gyuri bácsitól a hálózatot átvevő, a homoszexualitását nyíltan vállaló Soros fiú apjánál már eddig is jóval intenzívebben támogatta a gendertémát.
S így lehetséges az is, hogy az elnyomó Magyarországon már évek óta nem egyszerűen egy felvonulást, hanem egész hónapos rendezvénysorozatot tartanak, többek között a „betiltott” CEU-n. S ezeken a rendezvényeken aztán ki lehet mondani hol keserűen, hol a mikrofonba ordítva, hogy micsoda elnyomás van Magyarországon.
A baloldali politikusok Bajnainál jóval lelkesebb tapsvihara közepette.
