Eszmények rombolása

Már a család sem evidens valóság, hanem valami értelmezhetetlen, képlékeny valami. Amit jól csengő jelszóval úgy mondanak a haladók: „a család az család”.

család Fotó: Liderina Forrás: shutterstock

Ezt persze értsük jól. Nem valami elidegenedésről van szó, hogy nem figyelek a családtagom, barátom, munkatársam, szomszédom problémájára, hanem arról, hogy ebből nem csinálok politikai programot. A legtöbb elvált vagy egyedülálló ember például tökéletesen tisztában van vele, hogy jobb lenne teljes családként élni, hogy a család úgy az igazi, ha egyben van. S tudja azt is, hogy ez neki valamiért nem sikerült, de attól mást nem buzdít a válásra, vagy arra, hogy „maradjon független”, hanem adott esetben segíti, hogy neki a nehézségek ellenére is sikerüljön. Sőt

a legtöbb homoszexuális sem gondolja úgy, hogy az ő életformája követendő lenne, és elismeri, hogy házasság vagy gyermekáldás csak férfi és nő között lehetséges.

Magyarországon a többség a családra még eszményként, a genderre pedig marginális kérdésként tekint. De már nálunk is van egy – főleg fia­talokból álló, a hangját egyre erőteljesebben hallató – réteg, amely „a család az család” jegyében igaz­ságtalannak tartja a hagyományos család preferálását. De a remény abban van, hogy bár a média torzításaival úgy tűnhet számunkra, hogy Nyugaton már szinte mindenki LMBTQ-aktivistává vált, Peterson azt is leszögezi:

Az emberek túlnyomó többsége nem őrült baloldali.

Borítókép: illusztráció (Fotó: Shutterstock)