időjárás -1°C Ingrid , Ágota 2023. február 5.
logo
Családban marad II.

Mennyei valóságok és a gyerekek

Pintér Balázs
2022.10.14. 10:30 2022.12.28. 21:39
Mennyei valóságok és a gyerekek

Ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma család sem. Mégis, újra és újra megerősítést nyer, hogy általában véve jó családban élni. A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) két éven keresztül végzett kutatása szerint a családban élők számára az élet megpróbáltatásai kisebbek, a boldogságszintjük magasabb, a betegségekkel szembeni ellenállásuk erősebb és könnyebben is gyógyulnak. A felmérésből kiderült, hogy

a kiskorú gyermek valódi boldogságforrás, a 18 év alatti gyereket nevelők ugyanis az átlagosnál boldogabbak, míg a gyerek nélküliek boldogtalanabbak.

Az elégedettség is szorosan kapcsolódik a családhoz: a kisgyereket nevelők voltak a legelégedettebbek a megkérdezettek között.

Noha nehéz meghatározni, mi a boldogság, az intézet névadója, Kopp Mária a férjével, Skrabski Árpáddal közösen írt könyvükben már korábban kísérletet tettek erre. Szerintük a boldogság alapja a jó párkapcsolat és a család. „A boldogság egyik legfontosabb forrása a befogadó és támogató közösség, amelyben az embernek pótolhatatlan szerep jut. A család ilyen egymást szerető közösség kellene, hogy legyen, amelynek feltétel nélkül odaadhatjuk magunkat” – írták A boldogságkeresés útjai és útvesztői című kötetben.

A gyerek valódi örömforrás, célt ad a legtöbb szülő életének, még akkor is, ha tudjuk jól, milyen nehézségek, megpróbáltatások adódnak a nevelés során. Ezek a nehéz­ségek jól lekövethetők a kutatásból is, hiszen a kisgyerekesek esetében akkor jöttek ki a legalacsonyabb mutatók az 1-től 10-ig terjedő skálán, amikor a Covid-járvány miatt bezártak az óvodák és az iskolák. Az elégedettségérzetük pedig éppen 2021 áprilisában nőtt kiugróan, amikor újra kinyitottak.

De vajon miért lehet az, hogy a nehézségek ellenére is a gyerek az egyik fő boldogságforrás?

Talán azért, mert a gyerek más, mint a felnőtt. Sokkal nyitottabb, érzékenyebb az érzékelhető világon túli dolgokra, ahogy szokták mondani, még beszélget az angyalokkal.

S ebből a földöntúli, ha úgy tetszik, mennyei valóságból a szülőnek is át tud adni. Amikor rácsodálkozik a levélen egy kis katicabogárra, amikor mindenbe belefeledkezve játszik, amikor elújságolja az élményeit, amikor a mesébe beleéli magát és király vagy legkisebb fiú akar lenni. És amikor a gyereke révén mindezekkel a csodákkal találkozik a fáradt, ideges, munkából hazaeső szülő,

olyankor a varázstalanított világ számára is újra megtelik varázzsal – ha csak egy-egy rövid pillanat erejéig is.

S talán itt a lényeg. Hagyjuk a gyerekeket gyerekeknek lenni, és engedjük meg magunknak, hogy a fáradtság, az idegesség, a rohanás mellett olykor-olykor lelassítva, megállva, rájuk és az általuk felvillantott csodákra figyelve, magunk is újra gyermekek lehessünk egy kicsit.

Ahogy Jézus mondta (Lk 18, 16-17): „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda.”

 

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Mirkó István)

Családban marad

Kevesebb édesanya, több gyerek

A dosszié összes cikke
Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.