Baj van. Mármint örök ellenszurkolóink vannak bajban. Brüsszel ugyanis kapitulált: a minap megküldte az írásos garanciát arra, hogy hamarosan virítják a Magyarországnak járó (eddig önkényesen és törvénytelenül visszatartott) uniós pénzeink egy részét. Ez azt jelenti, hogy végre megvalósulhat a régóta beütemezett, ám a brüsszeli zsarolások és kivéreztetési kísérlet miatt eddig elmaradt pedagógusbér-emelés. Így idén januártól 32 (azaz harminckettő) százalékkal nő a tanárok átlagfizetése. Például egy kezdő tanáré 528 800 forintra emelkedik, amit tovább növelhet az egyetemi végzettség vagy ha az érintett valamilyen természettudományos tantárgyat oktat. Ez így jó, így helyes. (Persze amíg nem érkezik meg Magyarországra az összes, minket megillető uniós pénz, addig ne bontsunk pezsgőt.) Ami jó hír a magyar pedagógusoknak és minden jóérzésű magyarnak, az láthatóan keserves tragédia a magyarországi baloldalnak. Hogy miért alakult ez így, annak vizsgálata meghaladná e cikk kereteit, ám annyit talán rögzíthetünk: közéletünk legnagyobb rákfenéje, hogy az itteni baloldal nem nemzeti, hanem globalista, és amikor csak teheti, ráront a saját nemzetére. Mindent fúrnak, ami jó a többségnek: olimpiát, múzeumépítést, focisikereket, béremelést, mindent. Úgy viselkednek, mintha az ellenfél csapatában játszanának. S amikor ezt szóvá tesszük, akkor megsértődnek.
Nem kizárt, hogy az uniós fegyverletétel meg a tanári béremelés hírére a Szemkilövető feje a szokottnál is vörösebb lett, neje epeömlést kapott, szegény Kunhalmi Ági pedig elájult. Már csak az a kérdés: van-e elég hely a rongyruhakonténerekben NoÁr 17 ezres pulcsijainak?
„Megjött a Brüsszeltől kizsarolt garancia, most már tényleg biztosan 32 százalékkal nő a tanárok átlagos fizetése” – panaszolja a Telex. Tehát ha követeljük a jog szerint minket megillető pénzt, akkor mi zsarolunk – s nem az, aki újabb és újabb feltételeket támasztva, mondvacsinált ürügyekkel hosszú hónapokig halogatta a kifizetést. A dollárbaloldal másfél évi aknamunkája ment pocsékba. Alagutat ástak a magyarok vára alá, de az ellenalagutunk miatt az övéké rájuk omlott. Most ott állnak fülig sarasan, pihegve, s nem értik, mi történt. Némelyik még körkörösen védekezik („Elsősorban nem a pedagógusbérek, hanem a feszültségek nőnek” – 444), ám a kutya sem hederít rájuk. Már a hídlezárástól is elment a kedvük. Lili talán végre fölhagy a káromkodással, és elindul a Szép magyar beszéd versenyen. Törley Katalin letargiában, Pukli (kockás inges) István pedig Dániában van.
