Most, hogy már néhány hónap eltelt az európai parlamenti, illetve az önkormányzati választások óta, és több roppant komoly elemző elmondta, hogy a Fidesz 45 százalékkal nyerve hatalmas vereséget szenvedett, érdemes elgondolkodni néhány dolgon. Például azon, hogy 2006 nyara óta mindenféle felmérés, közvélemény-kutatás alapján vezet az Orbán Viktor vezette alakulat. Ugyanebben az évben ősszel már narancsba borultak az önkormányzatok, és innentől a Fidesz minden országgyűlési és európai parlamenti választást megnyert.
Ez vitathatatlan politikai, kormányzati teljesítmény.
Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a kormány 2010 után valóságos romhalmazt, csődközeli állapotokat örökölt, majd a nyakába kapott egy világjárványt, egy háborút, miközben az ellenzéket Amerikából pénzelték, az unió pedig minden írott, íratlan szabályt áthágva hatalmas összegeket tartott vissza, akkor ez a teljesítmény még inkább felértékelődik. Lehet ezt így is nézni. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az idő szinte mindenben a kormány döntéseit igazolta. Gyakorlatilag megszámlálhatatlan, hány dologra mondták nemzetközi potentátok, baloldali szakértők, politikusok, hogy lehetetlen, aztán kiderült, mégsem az. Csak néhány példa: talpra állni a Nemzetközi Valutaalap segítsége nélkül, rezsit csökkenteni, megadóztatni a multikat, a bankokat, évről évre jelentősen emelni a minimálbért, bevezetni a közmunkát.
Arthur Schopenhauer mondta: „Minden igazság három szakaszon megy keresztül. Először kinevetik. Azután erőszakosan szembeszállnak vele. Végül pedig elfogadják mint magától értetődő dolgot.” Láthatóan így lesz ez az illegális bevándorlás kérdésében és a békemisszió ügyében is. Érdemes figyelni Olaf Scholz német kancellár mostani, migrációellenes szavait, különösen annak fényében, hogy elődje, Angela Merkel még migránsokkal szelfizett. Szép lassan mindenki elfogadja majd mint magától értetődőt, hogy az illegális bevándorlás hatalmas probléma, amit meg kell akadályozni. A békemisszió kérdésében sokan még a kinevetés és a szembeszállás fázisában vannak, ám mindenki elhiheti, hogy lesz ez még magától értetődő álláspont is.
De visszatérve a belpolitikai vizekre, tény, hogy a választásokat 45 százalékkal megnyerő Fidesznek a másfél évtized alatt magát talán végleg megsemmisítő ellenzék helyett új vetélytárssal, a Tisza Párttal kell szembenéznie. Ez a párt egyelőre csak egy személy, aki egy botrányos válást követően, a kegyelmi ügy okozta politikai turbulenciát kihasználva, a Fidesz peremvilágából indulva néhány hónap alatt a baloldalt teljesen lenullázva harminc százalék körüli támogatást ért el. Ez sem lebecsülendő teljesítmény. Csaknem kétszáz fórumot tartani, bejárni az egész országot nem könnyű feladat. (Egyszer talán az is kiderül, hogy ki vagy kik állták a milliárdos költségeket, hogy kik végezték az ehhez szükséges irgalmatlan háttérmunkát.) Furcsa módon az ellenzéki szavazóknak reményt adó Magyar Péter éppen annak az embernek a prototípusát testesítette meg, amelyik miatt a Fideszt sokan gyűlölik. Ők azok, akik minden kormányzó párt körül jelen vannak, akik a kapcsolataikat kihasználva szereznek pozíciókat és vesznek fel jelentős összegeket, gyakorlatilag munkavégzés nélkül. Élnek, mint hal a vízben, utaznak, buliznak. Ők azok, akik joggal szúrják mindenki szemét. A jelek szerint persze csak addig, amíg nem fordulnak szembe és támadják militánsan azt a csapatot, amelynek lelátóján az első padsorokban szurkoltak.
Azon pedig nem árt mindenkinek elgondolkodnia, hogy miniszterelnökként miként kezelné például a titkosszolgálatokat az a Magyar Péter, aki még a saját feleségét is lehallgatta, majd az általa rögzített beszélgetést a Facebookon osztotta meg.
