De visszatérve a belpolitikai vizekre, tény, hogy a választásokat 45 százalékkal megnyerő Fidesznek a másfél évtized alatt magát talán végleg megsemmisítő ellenzék helyett új vetélytárssal, a Tisza Párttal kell szembenéznie. Ez a párt egyelőre csak egy személy, aki egy botrányos válást követően, a kegyelmi ügy okozta politikai turbulenciát kihasználva, a Fidesz peremvilágából indulva néhány hónap alatt a baloldalt teljesen lenullázva harminc százalék körüli támogatást ért el. Ez sem lebecsülendő teljesítmény. Csaknem kétszáz fórumot tartani, bejárni az egész országot nem könnyű feladat. (Egyszer talán az is kiderül, hogy ki vagy kik állták a milliárdos költségeket, hogy kik végezték az ehhez szükséges irgalmatlan háttérmunkát.) Furcsa módon az ellenzéki szavazóknak reményt adó Magyar Péter éppen annak az embernek a prototípusát testesítette meg, amelyik miatt a Fideszt sokan gyűlölik. Ők azok, akik minden kormányzó párt körül jelen vannak, akik a kapcsolataikat kihasználva szereznek pozíciókat és vesznek fel jelentős összegeket, gyakorlatilag munkavégzés nélkül. Élnek, mint hal a vízben, utaznak, buliznak. Ők azok, akik joggal szúrják mindenki szemét. A jelek szerint persze csak addig, amíg nem fordulnak szembe és támadják militánsan azt a csapatot, amelynek lelátóján az első padsorokban szurkoltak.

Azon pedig nem árt mindenkinek elgondolkodnia, hogy miniszterelnökként miként kezelné például a titkosszolgálatokat az a Magyar Péter, aki még a saját feleségét is lehallgatta, majd az általa rögzített beszélgetést a Facebookon osztotta meg.