Felsorolta természetesen a családokat segítő további intézkedéseket, közölte a reálbér-növekedés adatait. Rávilágított, milyen észszerű érvek szólnak amellett, hogy a mesterségesen blokkosított világban gazdasági semlegességre törekedjünk. Vagyis ne ideológiai megfontolások mentén alakítsuk gazdasági kapcsolatainkat, hanem szigorúan racionális szempontok figyelembevételével. Hangsúlyozta: ki kell maradnunk a konfliktusokból, amelyek választásra kényszerítenek bennünket, és arról is beszélt, hogy csak azok lehetnek sikeresek, akik nem hagyják magukat kényszerpályára szorítani.
Ha valaki azt hiszi, hogy a háborús konfliktusból való kimaradás stratégiája nyitott fülekre talált a T. Ház bal felén, az krónikus naivitással küzd. Eszük ágába sem jutott, hogy érdemben reagáljanak a miniszterelnök beszédének előremutató tartalmi elemeire. Összefoglalva: nagy volt a kontraszt. Nem véletlenül jegyezte meg a kormányfő viszonválasza elején: minden ott folytatódik, ahol tavasszal abbamaradt. 

 Ha ugyanis baj van, a magyarok összefognak.
Amíg azonban az egyszerű polgárok példát mutatnak a baloldali politikusoknak, az ellenzéki reakciók az ország házában azt illusztrálták, hogy képviselőik nem kívánják e tekintetben sem követni a jó szándékú embereket. Folyamatosan eltértek a tárgytól, másról szövegeltek, mint a szólásbeli Bodóné, amikor a bor árát kérik. 

Élünk a gyanúperrel: éppen azért támadták durván, de ötlettelenül a kormányt, mert fogalmuk sem volt, milyen érveket, tényeket tudnának felvonultatni a hallottakkal szemben. Így tehát az általános, megdöbben­tően egységes balos alibikommunikáció valójában saját alkalmatlanságuk, inkompetenciájuk beismerése volt. Nem érdemli meg a legtöbb felszólaló a figyelmet, jelentőségük indokolatlan megnövelése volna külön kitérni rájuk. 

 Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője találóan kommentálta úgy az esetet: a nyáron hallhattunk egy narcisztikus hazudozót, most pedig hallhattunk egy másikat. A külső szemlélők pedig óhatatlanul levonják a tanulságot, hogy a szereptévesztett ellenzék ellenségnek tartja a kormánypártokat – s velük együtt a támogató milliókat.