Gróf Tisza István, az 1918. október végi Károlyi Mihály-féle forradalmi puccs kezdetén otthon, családja körében meggyilkolt volt miniszterelnök születésének évfordulóját ünnepli az ország. A Tisza István Társaskör emléklakomájáról a Hungária szállóban a Pesti Napló is beszámol április 23-án: „Gróf Tisza István születése napját évről évre kegyelettel üli meg ez a kör s ezúttal különösen naggyá, jelentőssé akarták tenni ezt az ünnepet: a Tisza-serleget gróf Bethlen István miniszterelnök vette a kezébe, akinek jobbján Horthy Miklós kormányzó, balján József főherceg ült. Zúgott, zsibongott a három terem. Mintegy hatszázan ültek a fehér asztalok körül. A kormánynak minden tagja jelen volt, eljöttek az összes Budapesten időző főhercegek, József, József Ferenc és Albrecht, a nemzetgyűlés elnöksége, a kormányzópártnak mintegy ötven tagja és a Tisza István Társaskör teljes számban, élén Berzeviczy Albert elnökkel.” A miniszterelnök ünnepi beszédében többek között arról szól:
„Más nemzetek boldogabb sorban vannak, mint mi. Ők azokat a nagy fiaikat ünnepelhetik, akik nemzetüket gazdagították, boldogabbá, hatalmasabbá tehették, országukat gyarapíthatták, kiknek élete munkáját siker koronázta.
A mi nemzetünknek az utolsó négyszáz év óta csak mártírjai vannak és történelmi nagyjaink kevés kivétellel bukásuk és mártíromságuk révén váltak halhatatlanokká. Zrínyi Miklós, a költő, Rákóczi Ferenc, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Tisza István élete egy-egy tragédia; az ügy, amelyért harcoltak, elbukott, és az üggyel együtt buktak el ők is. Csak kevés nagy embere van az utolsó négyszáz éves történelmünknek, akit sikereiért ünnepelhetünk, de ők is csak azáltal valósíthatták meg céljaikat, hogy képesek voltak leküzdeni legszentebb érzelmeiket és népszerűségüket hozták áldozatul a nemzeti ügy oltárán.” Hangsúlyozza azonban: nagyjaink a
kitűzött célt rendesen el nem érik; az ügy, amelyért küzdenek, elbukik, de a nemzet a katasztrófából újra életre kel, mégpedig azoknak az eszméknek a jegyében, amelyekért küzdöttek és vérüket ontották.” Bethlen szerint Tisza István példája arra tanít, „hogy ez a nemzet súlyos időkben egy erős és céltudatos akarat, egy kemény kéz vezetése mellett legfényesebb tulajdonságait képes kifejteni és oly erényekről tesz bizonyságot, melyekkel kevés nemzet vetekszik, de erre a vezetésre szüksége is van, mert gyenge és pipogya vezérek mellett rettenetes bűnök vesznek erőt rajta, megfeledkezik önmagáról és vakon megy neki az öngyilkos pusztulásnak.
Mint fogalmaz, Tisza István emlékének tartozunk annyival, hogy mindazok összeálljanak, „akik magyarnak érezzük magukat nemcsak röpke szóban, hanem a lélek mélyén lakó önfegyelemben, elszántságban és áldozatkészségben és ezt a nemzetet kivezessük egyesült erővel abból a katasztrófából, amelybe a Tisza halála folytán beállott nemzeti bukásunk sodorta.” Arra int:
„Szálljon magába a magyar és ne akarja mindenki a hazát a maga módján menteni, ne akarjon mindenki vezér lenni, hanem becsülje meg őket akkor, amikor még nincs oka vesztüket siratni.”
Griger Miklós legitimista képviselő arról beszél a Házban az április 23-i Pesti Hírlap tudósítása szerint, hogy nekünk nem lehet hatalmi politikát csinálni. „Csak azt tehetjük meg, hogy napirenden tartjuk a magyar kérdést és nem tűrjük, hogy a trianoni határokon túl azt hihessék, hogy mi belenyugszunk ezekbe a határokba. A trianoni szerződés Magyarországból siralomházat csinált és ebben a kegyetlen munkában Franciaország vezetett. Anyagi romlásba és erkölcsi süllyedésbe juttatták ezt az országot. Ha Franciaország annyira fel van háborodva a frankhamisítás miatt, ki kell jelentenem, hogy ez a kegyetlen és piszkos béke nagyobb gaztett minden frankhamisításnál.” A kormánypárti padsorokból érkező hangos helyeslés közepette hozzáteszi:
„A Trianon által teremtett rend tarthatatlan és csak a revízió által juthat nyugvópontra, amit nem újabb háborúval, hanem békés eszközökkel kell elérni. Bele kell vinni az európai közvéleménybe, hogy van magyar probléma és addig nem nyugszunk, amíg azt meg nem oldottuk.”
Kijelenti: „Európának be kell látnia, hogy a magyar nemzet nem azonos az októberi forradalom pipogya alakjaival, sem az emigránsokkal, akik készek lemondani Szent István koronájának összes javairól, csakhogy újra hatalomra jussanak.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!