Ezer napja tart az orosz–ukrán háború, amely, hála istennek, eddig nem lépett át más országok határain. Bízzunk benne, hogy nem is fog. A friss fejlemények tükrében még inkább megérett az idő a mielőbbi békére. Háború azonban nemcsak a szomszédos ország frontjain dúl, hanem más értelemben a magyar politikai életben is. Hazánk ebből a szempontból sajnos nem nevezhető a béke szigetének. Senki nem várja a hatalom megszerzéséért harcba induló jelöltektől, hogy simogassa az ellenfelét. Az a primitív stílus és útszéli hangnem viszont, amely kiáradt a közbeszédbe, szomorú fejezetként vonul be a politikatörténetbe. Elképesztő, hogy bármekkora támogatottsága is lehet valakinek, aki minimális szinten sem képes uralkodni magán. Ne engedjük, hogy a szenny elfedje azokat az eredményeket, amelyek mögött valós teljesítmény áll. Érzékelhető az igyekezet a sikerek elhazudására, bemocskolására, ezért nézzünk túl a méltatlan produkciókon.
Az Országgyűlés előtt van a jövő évi költségvetés tervezete, amely az új gazdaságpolitikai akciótervvel karöltve biztosítja a fedezetet arra, hogy a nehezebb időszak után ismét gyarapodjon az ország. Háborús hangulat ide vagy oda, a kormány szerencsére azon dolgozik, hogy a magyar családokat megerősítse, az egyedülállóan széles körű támogatási rendszert pedig tovább bővítse. A 2025-ös költségvetés egyik kiemelt tétele a családtámogatásokra fordítható összeg. Erre a területre több mint 3750 milliárd forint jut. Csak hogy érzékeljük: ez 2800 milliárd forinttal magasabb, mint a balliberális kormány idején benyújtott utolsó költségvetésben szereplő támogatások összege. Úgy is mondhatnánk, hogy 2010-hez képest jövőre négyszer többet költ az állam a magyar családok támogatására.
Szinte felsorolni sem lehet az elmúlt évek intézkedéseit. A teljesség igénye nélkül is érdemes azonban észben tartani, hogy a kormány bevezette a négygyermekes anyák adómentességét, a gyermekek után járó kedvezményt, az otthonteremtési támogatást, a babaváró hitelt, és ingyenessé tette a tankönyveket. Mindezek mellett visszaállította a 13. havi nyugdíjat, míg egymillióval emelkedett a foglalkoztatottak létszáma és jelentősen nőttek a bérek. Az sem mellékes, hogy több mint egymillióval csökkent a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség száma. Ebben szerepet játszott, hogy a magyar családok továbbra is a legolcsóbban jutnak hozzá az unióban gázhoz és villamos energiához.
A jövő évi költségvetés szintén hangsúlyt helyez a keresetek emelésére. A gazdaságpolitika fontos eleme a növekedésre építő bérmegállapodás. A munkahelyeket megőrizni és a béreket megemelni ugyanis úgy lehet, ha a munkáltatók, a munkavállalók és a kormány megállapodnak. A cél az, hogy előre kiszámítható módon lehessen elérni a négyszázezer forintos minimálbért és az egymillió forintos átlagbért Magyarországon. Ehhez kerülünk közelebb azzal, hogy hétfőn lényegében megszületett a megállapodás a szakszervezetek és a munkáltatói érdekképviseletek között a minimálbér és a garantált bérminimum következő évekre tervezett összegéről.
Minden egyes eredményt érdemes megbecsülni, mert akár tetszik, akár nem, nehezített pályán kell sikereket elérni. Már önmagában elkeserítő, hogy Németország – mint Európa legerősebb gazdasága – csak nyomokban hasonlít egykori önmagára. Az sem kedvez nekünk, hogy kiéleződött a kereskedelmi konfliktus Nyugat és Kelet között. Cselekvőképes kormányra van szükség, a tettrekészség ugyanis nem helyettesíthető sem narcizmussal párosult agresszióval, sem a káromkodás magas szintű művelésével.
