A nemzeti gondolat köré szerveződő politikai közösség mindennapi tevékenységének középpontjában a haza építése, felemelkedése és az életminőség jobbítása áll. Egy nemzeti elkötelezettségű politikus ehhez keresi állandóan a lehetőségeket, a szellemi, anyagi és emberi erőforrásokat. Ezért mondjuk minden alkalommal, amikor vita kerekedik akörül, mit építsünk, hová tervezzük, miből valósítsuk meg, hogy a haza minden előtt. Az értelmes vita tűri annak kétségbevonását, szükséges-e a tervezett építkezés, jó helyszínt néztek-e ki a megvalósításra a tervezők, van-e rá elég pénzünk, emberünk vagy segítséget kell kérnünk másoktól.
De csak akkor, ha jelszavaink nem változnak: Haza és haladás!
A nemzet, a haza fogalmát üresnek, a nemzetállamot történelmileg meghaladottnak gondolók mindennapi tevékenységének középpontjában a pusztítás, az építkezés akadályozása és az életminőség alacsony színvonalon történő egyenlősítése áll. Ehhez nem riadnak vissza a legalantasabb eszközök bevetésétől sem a szemérmetlen hazudozástól kezdve az építők lejáratásán keresztül az egész társadalom megfélemlítéséig és polgárháborús hangulatba taszításáig. Ezért beszélnek arról minden esetben, hogy az építkezők szándéka nem a felemelkedés, hanem a mutyi, a lopás, a saját zsebek teletömése. Mert mindig magukból indulnak ki, az ő jelszavuk ugyanis annyi: Az én érdekeim mindenelőtt.
A hazai posztkommunisták, élükön Gyurcsány Ferenccel, Karácsony Gergellyel, Magyar Péterrel és az önmagából kifordult Vitézy Dáviddal ráadásul még szintet is léptek, amikor a Grand Budapest beruházást nem csupán megpróbálják megakadályozni, nem egyszerűen hazudoznak összevissza ötszáz méteres felhőkarcolókról, mecsetekről, ideözönlő bevándorlók ezreiről, hanem ők vádolják a kormányt és a kormánypárti képviselőket hazaárulással, a nemzeti szuverenitás feladásával, amiért arab befektetőknek akar eladni egy évtizedek óta elhanyagolt, elszennyezett, koszos, szégyenletesen kinéző területet, hogy ott olyan infrastrukturális fejlesztések épüljenek meg, amelyek évtizedek óta napirenden vannak. A legfrissebb tervek szerint elkészülhet a Szegedi úti felüljáró, emellett meghosszabbíthatják a kisföldalattit, megújulhat a Rákosrendező vasútállomás, és közvetlen vasúti összeköttetést kaphat a város a repülőtérrel. A fejlesztő kilenc év alatt tizenkétmilliárd eurónyi – megközelítőleg ötezermilliárd forintnyi – beruházást hajthat végre, bevonva sok magyar céget, ami két százalékkal emelheti Magyarország GDP-jét.
Könnyű belátni, erre a csodálatos felemelkedésre ilyen rövid idő alatt Budapest akkor sem lenne képes, ha hirtelen nemzeti érzelmű vezetés venné át az irányítását. Teljességgel érthetetlen tehát, hogy a fővárost csőd szélére taszító jelenlegi bagázs, kiegészülve a Brüsszelből, vagyis az Európai Egyesült Államok hagymázas gondolatának központjából kézivezérelt Tisza párti szektával miért gondolta úgy hirtelen, mindenáron nekik kell megszerezniük a lepusztult területet. Vagy nagyon is érthető: Karácsony Gergely a Wallis-csoporttal szorosan összejátszva már 2023-ban meg akarta szerezni a rákosrendezői pályaudvar területét. Az a Bajnai Gordon segédkezett ebben, aki korábban a Wallisnál dolgozott, és a Városháza tervezett eladásáról szóló korábbi, egyébként korrupciógyanús tárgyalások bizonyos pontján személyesen is közreműködött. Közös haverjuk Veres Tibor, az ország negyedik leggazdagabb embere. A hozzá tartozó Wing nevű cégnek is elkészültek a látványtervei a területre. Ingatlanmutyit kiáltottak tehát jó bolsevik szokás szerint azok, akik ellen jelenleg is több vizsgálat folyik az ingatlanpanamáik miatt. Pontosan úgy, ahogyan azt előre gondoltuk.
Borítókép: Karácsony Gergely és Bajnai Gordon (Fotó: Béres Attila)
