A kilóra megvett ember tragédiája, hogy önálló véleménye nem lévén semmiről, vakon kénytelen követni kenyéradó gazdái minden utasítását, ami végül szükségszerűen vezet végzetes balesethez. Ez történt a minap Magyar Péterrel, amikor brüsszeli tartótisztjei minden segítő szándékuk ellenére egy pillantás alatt politikai hullát kreáltak belőle. Egyszerre követelték tőle ugyanis, hogy álljon a minden idők legdurvább háborús uszítását megfogalmazó ukránbarát előterjesztés megfogalmazói közé az Európai Parlamentben, de a kormánybuktató erők létszámának, erejének növeléséről se feledkezzen meg idehaza.
A notórius hazudozó egy pillanatra azt hihette, menni fog ez, nem először fordul elő. Volt ő a határkerítésnél is arról hadoválni, ő aztán le nem bontaná azt, miközben társai a migránspaktum minél gyorsabb végrehajtásán ügyködtek.
Azt mondom, nem bontom le, de azt elhallgatom, hogy felőlem bárki átmászhat rajta, súgta oda Manfrednak, és ezen jót röhögtek.
Valahogy így képzelte a zsebmessiás a tartós és igazságos béke, vagyis a háború folytatásának és feltétlen támogatásának kezelését is. Aztán amikor a kormánypárti képviselők sajtótájékoztatón leplezték le tevékeny hozzájárulását a háborús hűségnyilatkozat megszületéséhez, kétségbeesve rohant Weber nagyúrhoz, találjon ki valamit. A sötét nagyúr szörcsögő sóhajtások közepette azt javasolta, tagadd le az egészet, sőt szólítsd fel a parlament meg a bizottság elnökét, azonnal vizsgáltassa ki, hogyan került a neved az aláírók közé, majd én beszélek velük, hogy vegyenek komolyan. Otthon pedig kend az egészet a Fideszre!
Van nektek az a filmetek, A tanú, vagy mi. Abban van szó valami ürgebőrbe bújt kémekről, találj ki valami hasonlót, vágta hátba ideges szolgáját Weber, majd otthagyta a kínos szituációt. Izzadt a mi Petyánk, és azon tépelődött, hogyan tudja letolni a sok büdös szájú agyhalott torkán, hogy szép-szép a választópolgárok békevágya, de valamiből finanszírozni kell az utcai balhékat is. Valahogy így történhetett, mert az, amit erről az egészről Magyar Péter eddig előadott, az szánalmasan életszerűtlen. Ahogy Dömötör Csaba, a Fidesz EP-képviselője összegezte a történteket: a legrosszabb hagyományainak megfelelően lebukott és hazudik. Weberék pedig hagyják.
Nem mellesleg az elfogadott határozat alapján az unió még több fegyvert küldene a hadszíntérre, újabb ezermilliárdokkal tömnék ki az ukrán hadigazdaságot, elítélték Magyarország minapi vétóját, és a jövőben korlátoznák a békepártiak vétójogát.
Mindegy is, hogy közölték-e előre Brüsszelpetyával, hogy az ő neve is ott díszeleg majd a szöveg megalkotói között, vagy a dolgok természetes rendje szerint felsorolták azokat, akik mindig is a háborús uszítók sleppjébe tartoztak.
A gátlástalan hazudozó szájából most sem azt halljuk, hogy azonnal állítsa le mindenki a fegyverszállításokat, amíg nincs legalább tűzszünet, ne küldjön senki egy fillért sem, inkább tartalékolja az újjáépítésre, ne az öldöklést finanszírozzák, és azt sem kérte ki magának magyarként, hogy már megint a hazáját vegzálják pusztán azért, mert hangot mert adni eltérő véleményének. Csak azzal van baja, hogy védhetetlenül ellentmondásba keveredett az idegen érdekek kiszolgálása közben. Tisztában van vele ugyanis, hogy a tömeghipnózis alatt tartott hívei között is többségben vannak azok, akik azonnali tűzszünetet akarnak, és a béketárgyalások mielőbbi megkezdését szorgalmazzák.
Színt kellene vallania előttük a békevágyának őszinteségéről, ezzel viszont elveszítené tartótisztjei bizalmát az euróban guruló zsoldjukkal együtt. Bár soha nem vágytam rá, most tényleg nem lennék a helyében.
