Csapóajtó

A baloldali politikusok ezért szaladnak neki – mint Kunhalmi Ágnes a tévészékházban – a csapóajtónak. Ez egy klasszikus csapdahelyzet.

Az Országgyűlés népjóléti bizottságának vezetője többszörösen félrevezette a választókat Fotó: MTI/Kovács Tamás

Van valami, amiről a balliberális oldal mostanában megfeledkezik. Ez pedig az, hogy a választóknak mindig igazuk van. A zsinórban harmadik kétharmaddal kormányzó Orbán Viktor nem azért nyeri a választásokat, mert bolondok a szavazók. Bármilyen hihetetlen egyeseknek, a kormányzati sikerek mögött jelentős intellektuális teljesítmény húzódik. Éppen az, ami a balliberális oldalról jelenleg hiányzik. Ott inkább csak a kudarcokat, a tévedéseket lehet lajstromba szedni. A teljesség igénye nélkül vegyünk néhány példát.

Azt mondták, lehetetlen a Nemzetközi Valutaalap nélkül kilábalni a gazdasági krízisből. Nem lett igazuk.

Azt mondták, megszorítások nélkül slamasztikában maradunk. Nem lett igazuk.

Azt mondták, a közmunka semmire sem megoldás. Nem lett igazuk.

Azt mondták, a multicégeket, a bankokat nem lehet adóval terhelni, mert összeomlik a gazdaság. Nem lett igazuk.

Azt mondták, képtelenség a jegybanki alapkamat csökkentése, mert beláthatatlan következményei lehetnek. Nem lett igazuk.

Azt mondták, az adócsökkentés csupán vágyálom, mert az államháztartás majd így meg úgy. Nem lett igazuk.

Azt mondták, a rezsicsökkentés tönkreteszi a szolgáltatókat. Nem lett igazuk.

Azt mondták, a kerítés nem megoldás az illegális bevándorlók elleni védekezésre. Nem lett igazuk.

Azt mondták, Magyarország nem élhet vétóval Brüsszellel szemben, mert az hazardírozás. Nem lett igazuk.

Ennyiszer azonban nem lehet büntetlenül hibázni. Sokan talán nem is értik, ez miképpen fordulhatott elő.

Józan ésszel ugyancsak felfoghatatlan, amikor egy magyar politikusnak problémát jelent, hogy a kormány vezető nagyhatalmakkal is szót tud érteni. Mert, ugye, mindenki emlékszik arra, miként támadták a miniszterelnököt, amiért jó kapcsolatot alakított ki a Trump-adminisztrációval és amiért többször tárgyalóasztalhoz ült a kínai, illetve az orosz vezetőkkel.

És akkor ott vannak azok a dolgok, amelyek érthető módon nagyon megviselik a balliberális oldalt. Mérhetetlen indulattal szemlélik ugyanis, hogy a vörösbárók mellett ma már a konzervatív térfélen is gyülekeznek a milliárdosok, a sikeres üzletemberek. Végig kellett nézniük azt is, ahogy a jobboldalon a semmiből épült fel egy erős médiabirodalom. Most, hogy már nem csupán ők vannak a pályán, szerintük megszűnt a sajtószabadság és vele együtt természetesen a jogállam is.

Az ellenzék frusztrációját csak növeli, hogy eközben a kormány folyamatosan a társadalomnak kedvező intézkedéseket vezetett, vezet be. A remekül teljesítő jegybank, az alacsony infláció, a fegyelmezett költségvetési politika, a stabil államháztartás, a csökkentett államadósság, a devizahitelesek tömegeinek megmentése, az adók csökkentése, a családtámogatási rendszer kialakítása, illetve bővítése, a 13. havi nyugdíj fokozatos visszaállítása, a nyugdíjprémium, a szinte minden területet érintő béremelések, a határon túli magyarok támogatása azonban elvitathatatlan érdem.

Ilyen körülmények között nyilván nem működik „a zorbánék ellopják a pénzt” szlogen, hiszen akkor miből telik minderre. Ezért van az, hogy a balliberálisok – túl azon, hogy a világjárványból szeretnének minél nagyobb politikai hasznot húzni – Brüsszeltől, Bidentől és a Soros-hálózattól várják a csodafegyvert.

A probléma csupán az, hogy Brüsszel, Biden és a Soros-hálózat is olyan gender-, valamint migrációs politikát szorgalmaz, amely a magyar társadalom nagy többségének elfogadhatatlan. A baloldali politikusok ezért szaladnak neki – mint Kunhalmi Ágnes a tévészékházban – a csapóajtónak. Ez egy klasszikus csapdahelyzet.

A választóknak ugyanis mindig igazuk van.