Irányváltás

Az idei bevándorlási adatok alapján megállapítható, hogy nem ért véget az európai migrációs válság.

Melilla, 2021. július 22. Illegális bevándorlók Melillában 2021. július 22-én, miután a határt védõ kerítésen átmászva mintegy háromszázan bejutottak Marokkóból az észak-afrikai spanyol enklávléba. MTI/EPA/EFE/Paqui Sánchez Fotó: Paqui Sánchez

„Nagyon valószínű, hogy azok, akik gumicsónakokon érkeztek az Egyesült Királyságba, egy olyan biztonságos európai uniós országban jártak előtte, ahol beadhatták volna menedékkérelmüket.” „A menekültek útvonalán több mint tíz biztonságosnak számító ország található.” „A Belarusz felől érkező migránsok esetében nem olyanokról van szó, akik háború, járványok vagy éhínség elől menekülnek, hanem a szomszédos ország területén hosszú távú vízumokkal rendelkező, teljességében biztonságos körülmények között élő diákokról.”

A brit belügyminisztérium, az osztrák belügyi tárcavezető és a litván külügyminiszter szavai ezek. Három ország Európa három különböző szegletében, mégis ugyanazt sérelmezik 2021 júliusában: a határaikat illegálisan átlépők, a partjaikat törvénytelenül megszállók menedéket követelnek, noha több mint gyanús, hogy előző tartózkodási helyükön nem tombolt háború, nem pusztított cunami, nem üldözte őket senki és semmi.

Hat évvel a migrációs válság kirobbanása után Európa kezd végre észhez térni. Az eddig békében élő litvánok a saját bőrükön tapasztalhatják meg, mennyire abszurddá és átpolitizálttá vált az Európai Unió menekültügyi rendszere. Szíriai állampolgárok követelnek menedékjogot Németországban, noha már Európán kívül, Törökországban biztonságra leltek. Az európai turistákat a járványhelyzet miatt alig, de az útlevél nélkül utazó, embercsempészek szolgálatait igénybe vevő afrikai partraszállókat gond nélkül engedi be Olaszország. Mindezt a politikai korrektség jegyében, a balliberális politikai elit, a szent és sérthetetlen civil szervezetek nyomására.

Nagy-Britannia persze most már azt tesz, amit akar: az uniós tagságtól megszabadulva bevezette Európa egyik legszigorúbb migrációs törvénycsomagját, az embercsempészeket és az illegális határátlépőket egyaránt keményen bünteti. Ausztria viszont ugyanabban a cipőben jár, mint Magyarország: a nyugat-balkáni migrációs útvonalon ismét megélénkült a forgalom, hazánkban csak az elmúlt hétvégén félezer illegális határátlépőt tartóztattak fel. Litvánia pedig – más eszközök híján – a kerítésépítéshez folyamodik, mégsem örvend közutálatnak, senki sem veti a szemére, hogy „nem felépíteni, hanem lebontani kell a falakat”.

E szavak ismerősek lehetnek, hiszen Magyarországnak éppen ezt rótták fel hat évvel ezelőtt, amikor egyedüli uniós tagállamként megálljt parancsolt az illegális bevándorlásnak. Akkoriban Angela Merkel nyitott kapuk politikáját, Németország humanitárius szerepvállalását dicsérték. Azóta sok víz folyt le a Dunán, sok százezer bevándorló lepte el Európát, egészen más a migrációs kérdés megítélése. Ennek jeleként tavaly tavasszal Görögországba utaztak az uniós intézmények vezetői, hogy az athéni kormánynak nyújtsanak támogatást a határ megvédéséhez, az elmúlt hetekben pedig Litvániába járva ígértek segítséget. Az osztrák kancellár kijelentette: folytatják az Afganisztánból érkezők hazatoloncolását, függetlenül attól, hogy mennyire biztonságos az ázsiai ország. A dán szociál­demokrata kormány pedig büntetlenül küldheti haza a nála menedékre lelt szíreket, s Nagy-Britanniával együtt már azon munkálkodik, hogy a menedékkérelmeket a ruandai menekültközpontokban dolgozzák fel.

Az idei bevándorlási adatok alapján megállapítható, hogy nem ért véget az európai migrációs válság – elég csak a magyarországi határsértések számát összehasonlítani a tavalyi adatokkal. Európa azonban kimondottan, kimondatlanul, de irányt váltott. A Willkommenskulturt a kerítésépítések és a hazatoloncolások korszaka váltotta fel. Mindez azt jelentheti, hogy a szeptemberi német választások után nemcsak Angela Merkel távozik, de a merkeli politikának is búcsút intünk.

(Borítókép: Illegális bevándorlók. Fotó: MTI/EPA/EFE/Paqui Sánchez)