Képzeljék el azt a jelenetet, amikor a magyar könnyűzenei élet egykori pártállami főcenzora, a rettegett Erdős Péter egy neotonos zenekari próbán egyszer csak fogja magát, majd teli torokból leordít egy Schuster Lóránthoz megszólalásig hasonló zenészt, aki a háta mögött ül. Alig bírja abbahagyni az őrjöngést, majd mire rájön, hogy a célpont nem is az, akire ő gondolt, hiába van annak hatalmas „lóris” bajsza, elnézést kér, és visszaül a helyére, mintha mi sem történt volna. A próba mehet tovább.
Több mint harminc év távlatából belegondolva ez rém mulatságos történet lehetett, majd megszakadtam a nevetéstől én is ennek a résznek az olvasása közben. Ám az éremnek két oldala van: a P. Mobilra folyamatosan rájárt a rúd, ott tettek keresztbe nekik, ahol csak lehetett, mindent önerőből kellett összehozniuk a régi rendszer recsegő-ropogó keretei között, ám a banda azóta is mozgásban van. Mindent túlélt. Ehhez persze profi zenekar, szigorú szervezés, kiváló hangszerek és hűséges rajongótábor is kellett.
Mindezt ünnepli a Csiriz, amely
megint csak egy olyan könyv, melynek egyes fejezetei filmre kívánkoznak,
de azért mégis más, mint a sorozat első tagja, a Kaptafa című kötet. Ez a könyv a koncertszervezés legmélyebb bugyraiba is bevezeti az olvasót, és állítom, hogy nem kell villamosmérnöknek, sem hangmérnöknek lenni, hogy élvezzük ezeket a részeket a könyvben, mert mindez a hazai rock történetéhez tartozik. Nem árt ugyanis megtudnia részleteiben az olvasónak, a rajongónak, a vájtfülűnek, meg kiváltképp a jövendő korok zenészeinek, hogy mi fán terem egy tökéletes koncertturné, illetve hányféle módon tudja átvágni a számításokat Murphy elővigyázatosságra oktató törvényeivel. Persze Murphy maga sokszor a tagokban, a roadokban, vagy épp a koncertszervezők képében jelenik meg. Hogy számtalan esetben Schuster miképpen vágta át ilyen esetekben a megoldhatatlannak tűnő gordiuszi csomókat? Hát persze, hogy a kötélidegeivel. Erről is szól a „Mentálhigiénés gyakorlatok kezdőknek, haladóknak és agyhalottaknak” című rész a Csirizben.
A P. Mobil zenekar jóval a rendszerváltozás előtt kezdte az ipart, több mint 50 éve, amikor minőségi hangszerekhez csak nagyon kalandos úton lehetett hozzájutni, nem úgy, mint most.
A kötet viszont mégsem csak a zenekar kínlódásairól, nehézségeiről szól, mindamellett, hogy alaposan kielemzi a zenészek „alapbetegségeit”, hanem utat mutat a profizmushoz.
