Erdély – a Gyimes völgye

Ha feljönnél Gyimesbe, szép gyimesi csángók közé, ne felejtsd el útba ejteni Csíkszeredát! A szép Csíki-medence közepe éppen a város. Csík vármegye központja volt, míg volt Csík vármegye. 1968 óta Hargita megye van csak – hát azóta meg annak a székhelye. Három esztendeje 47 452 lakója volt éppen – abból meg magyar 38 204 fő. Elég jó arány még így első ránézésre.Olyan idők is voltak, amikor nem kellett aggódva méricskélni az arányokat. És azokban az időkben is állott már Szereda, sőt vára is volt mindig.Az elsőt még valamikor 1063 körül építették, akkortájt, amikor Sándor István kapitányt megszorongatták a székelyek, és egy Mikó nevű vitéz sietett a segítségére. Meg is engedték hálából Mikónak, hogy várat emeljen, s azt maga után Mikó-várnak neveztesse.Aztán az ezerötszázas évek vége felé fordult a világ, odalett a hála: vagy János Zsigmond, vagy Báthori Kristóf rárontott a lázongó székelyekre, és lerombolta a várat is.Aztán megint fordult a világ, rájöttek az erdélyi fejedelmek, hogy a védelem szempontjából fölöttébb hasznos lenne egy vár Csíkszeredában, annyi büdös török meg tatár nyüzsög folyton befele a Gyimesi-szoroson. Nosza, Bethlen Gábor mindjárt odaadományozta Hídvégi Mikó Ferencnek Szereda városát, és egyben megengedte neki egy új vár felépítését.Urak életeHídvégi Mikó Ferenc meg felépítette a várat, aztán meghalt. Ilyesmi programok voltak akkor az urak életében: várat építeni, csatázni, meghalni. Fia, József megörökölte a birtokot várastul, aztán egy év múlva ő is meghalt. Özvegye, Macskási Ilona még azon melegében hozzáment Domokos Tamás csíkszéki főkirálybíróhoz, aki kisvártatva tatár fogságba esett. Előbb tizenhárom évet raboskodott, aztán halt meg. Aztán, mikor mindenki meghalt, jött Ali temesvári pasa, és lerombolta az új várat is.Azért meg kell hagyni, kipusztíthatatlan az optimizmus errefelé. Nem fogják elhinni, ötven év múlva nekiláttak, és harmadszor is felépítették a Mikó-várat. Ezt itt, ni, amelyik most is áll. S a kitartás, úgy látszik, meghozta gyümölcsét, mert ezt a harmadikat soha többé nem ostromolta meg senki sem. Csak áll itten 1716 óta, és egyedül a környékbeli székelyeket idegesítette, akiknek folyton robotba kellett járniuk a várba, meg etetniük a benne állomásozó katonákat, akik úgy elhíztak a jó koszton meg a semmittevésen, mint a kisgömböc.Hát ennyi csak a Mikó-vár története.Ennél többet talán Petőfi sem tud róla, hiába nézi őkegyelme a kaput 1973 óta.„Babba Mária, könyörögj érettünk!”„Segíts rajtunk, napba öltözött aszszony!”Segít.Hiszen, lám csak, még vagyunk.Nem volt még itt a szent asszony, amikor jöttek a ferencesek.1352-ben már somlyói szelíd barátok gondozzák a moldvai katolikus híveket, majd 1400-ban IX. Bonifác pápa engedélyt ad négy új rendház alapítására.A négyből az egyik Csíksomlyó lesz.Aztán felépül az első templom, törökverő Hunyadi János marosszent-imrei győzelmének emlékére, 1448-ban. Áll a templom, majd idekerül csodatévő Szűz Mária szobra. Mondják, a szobor Mohács után az égből szállott alá, Csík népének vigasztalására. „Senki sem tud e szoborra nézni a nélkül, hogy szent szerelem ne gerjedjen e szobor iránt szívében. (...) 1690-ben két tatár rontott be a templomba, egyik szekerczéjével akarta elhasítani a szobrot – de keze azonnal elszáradt (...), és a török pasha belépvén, midőn e szent szoborra tekintett, annyira el volt bűvölve, hogy a többi tatárokat kikorbácsolván leborult és imádkozott a szent szobor előtt. (...) Ha Csíkot vész fenyegette, a szent szobor előre bús, fájdalmas arczot öltött és könnyezett.”Sokat könnyezett a napba öltözött asszony.Dúlta Csíkot Habsburg, török, oláh – de dúlta magyar is.Székely Mózes különös kegyetlenséggel, aztán Ali pasa, többször is, csakúgy, mint Thököly kurucai. Könynyezett, csak könnyezett Mária, a székelyek meg haltak, mert székelynek halni muszáj. S a sok halál után mindig akad egy kéz, amely emléket emel a hősöknek.Csíksomlyón is áll két obeliszk, hogy megőrizze a székelység a feledéstől halottait. Egyik áll a János Zsigmond fejedelem legyőzésének emlékére, másik áll az Ali pasától elszenvedett vereség emlékére.Könyörögj érettünk!Könnyezik, könnyezik a napba öltözött asszony, s a búcsúsok ezrei könynyezve járulnak az ő színe elé.Legelöl a gyergyóalfalui keresztalja halad – 1562-ben érdemelték ki a tisztességet, lévén hogy elsőként lázadtak föl János Zsigmond ellen.Leghátul pedig gyimesi és moldvai csángók mennek, ők a fehér keresztalja. S azért leghátul, mert hát elcsángáltak ők, még ha nem is önszántukból.Szent Antal nevével ajkukon mennek, csak mennek mind a hegyre, a Salvator-kápolnához. Szent Antal nevével s a soha el nem múló reménynyel...S csak zokog, zokog a napba öltözött asszony, nem tudja már, örömében vagy bánatában.Ők pedig mennek.Konokul, kereszt alá gyűlve, szép, meggyötört székelymagyarok.„Babba Mária, könyörögj érettünk!”Mennek a Kálvária-dombon, Jézus hágóján, minden évben egyszer, emlékezve teremtésre, halálra, megmaradásra – a legnagyobb parancsra.Mennek föl-föl, egyenesen a napba – s a föld, a szent szülőföld elmarad egy pillanatra, s az a pillanat elég aztán egy egész esztendőre.Egyszer, csak egyszer mégis megpihennek, az ötödik stációnál.