Mindennapi egerünk

Tegnap tartották az állatok világnapját, ami borzasztó nagy ünnep a maga nemében, vagy ha úgy jobban tetszik, állati nagy. Boldogtalanok zömének ugyanis sivár az élete, állandó küzdelem a táplálékért, kánikula, zimankó, hajléktalan státus, nem sorolom. Ha vannak is selyempárnán üldögélő elkényeztetett Whiskas-macskák meg fodrásznál daueroltatott uszkárok, a többségre nem ez a jellemző. Egyetlen nagy menekülés az életük, hol egymás elől kell szaladniuk, hol a vadász puskagolyójától, éberen alszanak, fáradtan járják a bozótot. Nem könnyű az állatsors. Szép és megható tehát egy ilyen állatok világnapja, amikor fellobogózott, kifésült szamarak, tevék és egerek vonulnak végig a városon kart karba öltve a boldogság jegyében. Így volt ez a mostani ünnepségen is, a Bazilikától az Állatkertig masírozott a csapat a legnagyobb egyetértésben, mintegy demonstrálva a szájtáti emberiségnek, hogy így kell ezt, ti balgák, nem ahogyan csináljátok. Nem koszovózni, meg csecsenezni kéne itt örökké, hanem szeretni egymást, tekintettel lenni a másikra, mert rövid az élet, ti hibbantak... És mentek boldogan az Állatkert felé a maguk ünnepi gyűlésére, a tengerimalac átölelte a muflont, a rackabárány meg kedvesen hátbavágta az elérzékenyült indiai elefántot. Valahogy így kéne nekünk is. Ezzel szemben mi történik? A civilizált emberiség azon túl, hogy önmagát irtja, állatfajták egész tucatjait küldi át a másvilágra valami barbár szemlélet jegyében. Megháziasította a kutyát, aztán bottal verte ki a falu szélére, ott kószálnak most is százával, ezrével a nyomorultak... És ami a legdöbbenetesebb: a szó – állat – az emberi nyelvben borzalmas sértéssé alakult az idők során. Ha azt mondom rád: te, állat! – már kapom is a hatalmas pofont, mert az állathoz hasonlítani valakit rettentő sértés. Miért? Talán olyan lesújtó egy őzgida lelkivilága? Egy sündisznó magánélete? Rosszul neveli csibéit a kendermagos tyúk? Én bizony nem sértődöm meg, ha kengurunak tart valaki. (Szeretnék én akkorákat ugrálni, mint ő, meg az erszényét is elfogadnám...) Állatnak lenni megtisztelő. Bár nehéz. Pilhál György