A doppingháború döntetlenre áll

Salánki Miklós
1999. 11. 19. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Még 300 napEz a harc lesz a végső! – gondoltuk naivan a nyolcvanas évek végén, amikor azt hittük, hogy a dopping elleni harc győzni fog. Eltelt tíz év, s a sydneyi olimpia előtt a legtöbb szó még mindig az élsport gyógyíthatatlan betegségéről esik. Nem véletlen, mert óriási a tét, egy évvel a század utolsó olimpiája előtt úgy néz ki, hogy ezt a háborút a doppingolók nyerhetik, tehát nemcsak az dönt, ki mennyire tehetséges, felkészült, hanem hogy ki mit szed. Ezt a veszélyt ismerte fel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, ezért megalakította a doppingellenes ügynökséget, amely még el sem kezdte a működését, máris támadják. Sokkal nagyobb gond ennél, hogy ugyan a NOB-vezérkara a tiszta olimpiáról szónokol, de a szakemberek szerint a tiltott szerek használói az ellenőrzés előtt járnak. Ez a sokmillió dollárba kerülő küzdelem csak szélmalomharc, amíg nem vezetik be a vértesztet. A csata hazai „tábornoka”, dr. Pucsok József, a Sportkórház tudományos igazgatója, akit az évtizedek óta tartó ütközet esélyeiről faggattam.– Kezdjük egy sikertörténettel – javaslom Pucsok Józsefnek –, ugyanis 1986-ban a Nemzetközi Öttusa- és Biatlonszövetség orvosi bizottságának tagjaként jelentős szerepe volt abban, hogy a doppinghálón fennakadt a moszkvai olimpia egyik hőse, Sztarosztyin. Ő volt az első szovjet olimpiai bajnok, akit doppingolás miatt eltiltottak. – Nagy botrány lett belőle. A bétablokkoló betiltása után a szovjet öttusázók továbbra is gyanúsan jó eredményeket értek el a lövészetben, ezért a Montecatiniben rendezett világbajnokság vizsgálati anyagát nem Rómába, hanem Kölnbe küldtük. Ott kimutatták, hogy Sztarosztyin olyan szert használt, amely ugyan nem volt a doppinglistán, de idegnyugtató. A nemzetközi szövetség elnöke a szovjet Igor Novikov volt, aki mindent elkövetett, hogy felmentsék az olimpiai bajnokot, de mivel bizonyított volt a csalás, két évre eltiltották. Ezt nekem sohasem tudták megbocsátani, s három év múlva nem választottak be az orvosi bizottságba. – A nyolcvanas években még reménykedtünk. Mekkora szenzáció volt, amikor 1988-ban a szöuli olimpián a száz méteren fantasztikus világcsúccsal győztes kanadai Ben Johnson lebukott. A vágtázó majd szétrobbant a sztanozololtól, ezért úgy gondoltam, négyévig tartó eltiltása mindenki számára visszatartó lesz. 1993-ban Johnson szervezetében ismét tiltott szert mutattak ki, ezért örökre eltiltották. A harmincnyolc éves atléta a napokban ismét lebukott: olyan szert fogyasztott, ami felgyorsítja a doppingszerek bomlástermékeinek a kiürülését. Ha Johnson több mint tíz éve doppingol, akkor miért tartják egészségtelennek az életmódját, hiszen még él? – Nem ismerem Ben Johnson harmadik lebukásának történetét, de mint orvos, abban biztos vagyok, hogy folyamatosan nem szedhetett anabolikus szteroidot, amely többek között májkárosodást okoz. Ez az élsportolók korai halálának az egyik oka, amiről viszont kegyeleti okok miatt nem szívesen beszélünk. Johnson szervezetében 1988-ban sztanozololt mutattak ki, amely szájon át szedhető, és erősen károsítja a májat. – Az idei év slágere az anabolikus szteroidok közé tartozó nandrolon volt. Ezt mutatták ki az 1992-es barcelonai olimpián száz méteren győztes, brit Linford Christie-nél, a jamaicai vágtázó világbajnok Merlene Otteynél. Sőt, nandrolon szedése miatt bukott le a cseh teniszező, Petr Korda és a francia világbajnok labdarúgó, Christophe Dugarry is. – A nandrolon nem új csodaszer, már régóta ismert. Elsősorban injekcióval adják be, anabolikus hatása van, és lassan ürül. – Ki adja be, a sportoló orvosa? – Nem valószínű, például a durabolin olajos készítmény, a versenyző vagy a barátja is beadhatja az injekciót az izomzatba. – Azt hallottam, ezt a szert korábban is szedték, de nem lehetett kimutatni. Kordáék veszte az új, nagy érzékenységű ellenőrző műszer bevezetése lett? –– A nandrolont, ha nem ürült ki a szervezetből, korábban is kimutatták. Az atlantai olimpia óta azonban olyan pontos műszerekkel végzik a vizsgálatokat, amelyek a legkisebb koncentrációt is jelzik. Jó példa volt erre a vízilabdázó Benedek Tibor esete, akinél tizenöt nanogramm szteroidot találtak. – Christie és társai lebukásában szerepet játszott, hogy idősebb sportolók, a brit vágtázó például harminckilenc éves, és két éve hivatalosan befejezte pályafutását? – A nandrolon növeli az izomtömeget, és idegrendszeri hatása is van, ezért az idősebb sportolók is jobban elviselik a kemény terhelést az edzéseken. Christie esetében valószínűleg az történt, nem számított arra, hogy őt még ellenőrizni fogják. – Szerencsére csak ritkán, de egy-egy magyar világklasszis is lebukik. A vízilabdázó Benedek Tibor ügyét november 22-én tárgyalja a Nemzetközi Úszószövetség doppingbizottsága. Véleménye szerint helybenhagyják az olasz szövetség három hónapos eltiltását, vagy pedig a magyar pólóst négy évre büntetik? – Benedek szervezetében az érzékeny műszer mindössze tizenöt nanogramm szteroidot mutatott ki. Ez nevetségesen kicsi mennyiség. A kölni labor volt világhírű vezetője, Manfred Donike professzor saját magán kísérletezte ki, és igazolta, ilyen kis mennyiség gyulladásgátló kenőccsel is a szervezetbe kerülhet. Szakmailag tehát Benedek védekezése helytálló. – Egyre több az asztmás sportoló. Egy francia felmérés szerint az asztma elleni gyógyszer egyik változata, a salbutamol a leggyakrabban kimutatott doppingszer, a pozitív esetek 41 százalékában ezt találták a sportolók szervezetében. – A salbutamol a légzési betegségek gyógyszere. A sportolók spray formájában használhatják, de be kell jelenteni, orvosnak kell igazolnia a betegséget. Sajnos, ezzel is visszaélnek, mert ha egészséges sportoló használja a gyógyszert, akkor például az úszóknál, a futóknál komoly teljesítményfokozó hatása lehet. – Az amerikai Tom Dolan a kilencvenes évek elején asztmás lett, majd 1994-ben Rómában – Darnyi Tamás világcsúcsát megjavítva – győzött a világbajnokságon a 400 méteres vegyes úszásban. A pletykák szerint Dolannak kutya baja sem volt. – Ezért javasolják, hogy az asztmás sportolók a nemzetközi szövetség orvosai által elvégzett ellenőrzésen vegyenek részt, mert betegségük vizsgálatokkal cáfolható vagy bizonyítható. – A tiltott szerek francia slágerlistáján a második helyen a cannabis áll. – A vadkenderszármazékok, a marihuána és a hasis csak nagy vita után került fel a NOB doppinglistájára. Nincs teljesítményfokozó hatása, ezért vitatták tiltását. Csökkenti a verseny előtti feszültséget, növeli az agresszivitást, ami sok sportágban előnyt jelent. A lágy kábítószerek azért veszélyesek, mert a sportolók megszokják, és a legtöbbször keményebb droghoz nyúlnak. – Sok millió dollárt költenek az ellenőrzésre, viszont a két leggyakrabban alkalmazott szer, a növekedési hormon és az EPO vizeletből nem mutatható ki. – A növekedési hormonnak, például a somatropinnak hasonló hatása van, mint az anabolikus szteroidnak: az izomnövekedést segíti. Fehérje típusú hormon, a vegyülete nagyon érzékeny, de radiobiológiai módszerrel ki lehet mutatni. Jelenleg a legnagyobb gondot az EPO jelenti, amelyre még nincs korrekt módszer. – Az ausztrál kormány egymillió dollárt ajánlott fel új ellenőrzések kutatására, és a jövő évi olimpia házigazdája felszólította a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, hogy már Sydneyben vezessék be a vérvételt. Elképzelhető, hogy sikerül ezt elérni? – Hét év mulasztását hét hónap alatt nem lehet behozni. Az erythropoietint, az EPO-t a vese termeli, 1985-ben sikerült mesterségesen előállítani. A vesebetegek számára életmentő gyógyszer. Mivel a vörös vértestek számát szaporítja a vérben, ezért az évtized legelterjedtebb doppingszere lett. Már az 1992-es barcelonai olimpián javasolták a NOB vezetőinek, hogy támogassák az EPO kimutatásának kutatását, de ebben az ügyben nem sok minden történt. – Megoldást jelentene a vérvétel bevezetése? – A vérvétel jogi és egészségügyi problémákat is felvet, de elkerülhetetlen lesz a bevezetése. A mesterséges EPO-nál az a gond, hogy olyan, mint amilyet a vese termel. Az ellenőrzést nehezíti, hogy a normál határ nagyon széles. Például ha egy sportolónál az érték a normál szintnél magasabb, akkor azt mondhatja, magaslati edzőtáborozáson vett részt. A skandináv országokban több módszerrel próbálkoztak, amellyel pontosan kimutatható, hogy a sportoló mesterséges EPO-t használt, de csak indirekt bizonyítást alkalmaztak. Továbbra is fennáll a külső és a belső EPO pontos elkülönítésének mérhetősége. – Az évszázad utolsó olimpiája ezek szerint még nem lesz doppingmentes. Milyen remény van arra, hogy az új évezredben a dopping végleg eltűnik a sportból? – Jól tudom, most azt kellene mondanom: elérhető, de ez nem lenne igaz. Ez olyan szép álom, mint a teljes leszerelés. A sport a világ legbékésebb vetélkedője, de mindig lesznek olyanok, akik megpróbálnak jogtalan előnyhöz jutni. Már az ókori olimpiákon is voltak doppingesetek, például a görög Cortonai Milo birkózónak külön borjútenyészete volt, a fehérjét nem tablettában, hanem rengeteg borjúhús fogyasztással vitte be a szervezetébe. – Ha kilátástalan a harc, érdemes ilyen sok pénzt áldozni rá? – Mint minden háború, így ez is sokba kerül. Egy korszerű gép ára 900 ezer dollár, plusz az üzemeltetése. Valóban elgondolkoztató, megéri-e sok millió dollárt költeni az ellenőrzésre. De ha megszüntetnék az ellenőrzést, elszabadulna a pokol. Például a növekedési hormonnal ember formájú szörnyszülötteket hoznának létre. A doppingellenőrzés, a hiányosságai ellenére még mindig a leghatékonyabb visszatartó erő. A versenysport a reflektorfényben van, sokkal veszélyesebbnek tartom, hogy az erősítőtermekben a fiatalok minden ellenőrzés nélkül kemény doppingszereket használhatnak. A versenysportban jobb a helyzet, mert a NOB és a nemzetközi szövetségek megpróbálnak minél magasabb gátat kiépíteni a sportolók érdekében. A doppingháború jelenleg döntetlenre áll, tehát bőven akad feladat a következő évezredben.Most kéne abbahagyni A pénz ördögien nagy úr, ezért még a legnagyobb sportcsillagok sem tudnak a csúcson elbúcsúzni, sikerüket megpróbálják kemény dollárokra váltani. Ez azonban ebben a dopping-érzékeny sportvilágban veszélyes vállalkozás. Ez lett a veszte az olimpiai bajnok brit atlétának, Linford Christie-nek, aki ugyan két éve már edzősködik, de nem tudott lemondani a rajtpénzről, és februárban a dortmundi fedett pályás viadal utáni doppingvizsgálaton lebukott. A jamaicai Merlene Ottey sem tudta időben szögre akasztani a szögesét. Az atléta „öreglány” a hetvenes évek végén még Orosz Irén ellen versenyzett a Népstadionban, ahol nem eredményével, hanem szépségével tűnt ki. Aztán egyre férfiasabb izmaival egyre jobb eredményeket ért el, öt olimpián hét érmet nyert, és világbajnokságon tizennégyszer állhatott fel a dobogóra. Az atlantai olimpia után királynőként vonulhatott volna vissza, de nem mondott le arról az évi több százezer dollárról, amelyet kemény edzésmunkával és megfelelő gyógyszeres segítséggel összefutkározott. A húsz év alatt kiérdemelt glória aztán július 5-én szertefoszlott, a luzerni viadalt követő ellenőrzésen a vizsgálata pozitív lett. A dopping eddigi legnagyobb vesztese kétségkívül az úszó Michelle Smith, aki az ismeretlenségből huszonöt évesen az 1995-ben rendezett bécsi úszó Európa-bajnokságon robbant a nemzetközi élmezőnybe. A szakemberek sejtették, hogy nem csoda történt, hanem csalás, rohamos fejlődésének forrása a férje, a holland Erik de Bruin atléta, aki ráért foglalkozni feleségével, mert doppingolás miatt négy évre eltiltották... Michelle pályafutása úgy alakult, mint egy szép mese, a csúnyácska ír fiatalasszony az atlantai olimpián három aranyérmet nyert, és minden idők legeredményesebb ír sportolója, nemzeti hős lehetett volna. – Az elmúlt három és fél évben nagyon keményen dolgoztam. Akik doppingolással vádolnak, azoknak azt üzenem, hogy nem használok tiltott szereket, mivel tudom, hogy ezek segítségével csak rövid ideig lehet a világ élmezőnyében maradni – válaszolta a vádakra az olimpiai bajnok úszónő Atlantában. Ez utóbbiban igaza lett. Michelle olimpiai sikere után, huszonhét évesen sem fejezte be, valószínűleg férje nem hagyta visszavonulni az „aranyat tojó tyúkot”. Tavaly egy váratlan doppingellenőrzésen vizeletében nagymennyiségű alkoholt találtak, azzal próbálta eltüntetni az árulkodó nyomokat, amiért négyéves eltiltást kapott. A hősnőből fekete bárány lett, az Ír Úszószövetség bejelentette, hogy eredményeit még az országos csúcslistáról is törli. Régi igazság, a csúcsról nagyot lehet bukni. Napjaink tanulsága: az óvatos sportolók idejében leülnek a csúcson, és babérjaikon megpihennek.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.