A kapcsolatépítésben nincs helye rögtönzésnek

Pretoriában készítettünk interjút a februárban kinevezett magyar nagykövettel, aki benyomásairól, tapasztalatairól számolt be a Napi Magyarországnak. Külön hangsúlyozta a két ország közötti politikai, gazdasági kapcsolatok látványos fejlődését, beszélt az ottani magyarok helyzetéről, az afrikai országot fenyegető AIDS-veszélyről és a hirtelen új feladatok elé került oktatásban felmerülő gondokról, amelyeket nem lehet egyik pillanatról a másikra megoldani. Szólt a pozíciójával kapcsolatos távlati terveiről is.– Ha lehet látványos fejlődésről beszélni két ország között, akkor ez a kifejezés a magyar–dél-afrikai kapcsolatokra feltétlenül alkalmazható – kezdte a beszélgetést preto-riai dolgozószobájában Por-dány László. – Ebben az országban az első szabad választásokat 1994-ben tartották, s az idén szavaztak másodszor. Az itteni rendszerváltozás időben nemigen tért el a magyarországitól. Nem véletlen tehát, hogy megvoltak a feltételek egy látványos kapcsolat fejlődéséhez, emellett pedig néhány más afrikai missziónk megszünteté-sével vagy létszámának csökkentésével többé-kevésbé elértük azt a helyzetet, amely afrikai jelenlétünk szempontjából megfelelőnek nevezhető – tette hozzá. Elmondta még, hogy korábban ideológiai okok miatt elsősorban kommunistabarát országokban tartottunk fenn tucatnyi nagykövetséget Afrikában. Ezeket 1990 után a magyar állam bezárta, hiszen meglehetősen költséges volt a fenntartásuk. Miközben a kontinensen jó néhány nem túlzottan fontos nagykövetség működött, Afrika nyilvánvalóan legfontosabb, leggazdagabb országában – bár a tárgyalások már korábban megkezdődtek – 1992-ig nem volt nagykövetségünk. Kérdésünkre, hogy a hazánkban elterjedt híresztelések szerint Nelson Mandela 600 ezer dollárért megvásárolta volna a fokvárosi magyar konzulátust, a jereváni rádió híreivel kapcsolatos viccek jutottak eszébe a nagykövetnek, de azért annyit elárult, hogy takarékossági okokból el kell majd adnunk az épületet. Jelenleg három nagykövetségünk van Afrikában, a Szaharától délre, amelyeket nagykövetünk reményei szerint sikerül fenntartanunk. Bár a tiszteletbeli konzulátus intézménye fejlődőfélben van, nem helyettesíti az igazi missziót. A környező országokban, Zambiában, Namíbiában, Botswanában, Zim-babvében, Szváziföldön, Leso-t-hóban, Angolában és Mozambikban anyagi okok miatt nem tudunk missziót nyitni, de nem lehet kapcsolat nélkül maradni, ezért Pordány László szerint regionális központtá fejlődhet a pretoriai misszió. A nagykövetségnek a politikai, gazdasági, kereskedelmi, kulturális, tudományos kapcsolatokkal és az ottani magyarság helyzetével kell kiemelten foglalkoznia. Látványos fejlődés Ezek közül a politikai kapcsolatok terén volt a leggyorsabb és a leglátványosabb a fejlődés. A Dél-afrikai Köztársaságban az intézményeket tekintve úgyanúgy kialakult demokráciáról van szó, mint hazánkban. Kapcsolataink is jól alakultak, amit megerősít Nelson Mandela idei magyarországi látogatása. A volt elnök az összes kelet-közép-európai ország közül csak nálunk járt. Az új elnök, Thabo Mbeki már két-három éve vezeti Nelson Mandela volt kormánypártját, és amellett, hogy folytatja elődje politikáját, nyitottabb a környező országok, például Zambia felé. Magyarország és a Dél-afrikai Köztársaság gazdasági kapcsolatainak pozitív alakulása összefügg az ottani rendszerváltással. Amikor a fekete politikai hatalomátvétel körvonalazódott, a tőketulajdonosok egy részében felmerült a kérdés, meny-nyire lesz biztonságos az üzleti élet az afrikai országban. Pordány László szerint a félelem azóta csökkent, mert nem következett be mindaz, amitől a fehér üzletemberek féltek. Akkor azonban végbement egy tőkekimenekítésnek nevezhető mozgás. A menekülő tőke Európa és egy kicsit hazánk felé áramlott. Ekkor történtek a legnagyobb dél-afrikai beruházások Magyarországon, mintegy 150-200 millió dollár közötti ösz-szegben. Megvették például a kőbányai sörgyárat, de Nagykanizsán is voltak beruházásaik. (Itthoni híresztelések szerint minden korsó sör 44 százaléka dél-afrikai érdekeltségű.) Emellett a honi papíriparba fektettek be, az anyavállalatok azonban, miután a kedélyek megnyugodtak, az afrikai országban maradtak. A mai gazdasági kapcsolatokról szólva a diplomata hozzátette: mivel a multik nagyberuházásai most nem tűnnek időszerűnek, s mert a magyar kormánypolitika értelmében a kis- és középvállalkozások támogatása erősödik hazánkban, a nagykövetség ezt nemzetközi téren próbálja elősegíteni azáltal, hogy ezekben a hetekben, hónapokban a kis- és középvállalatok kapcsolatainak erősítésén munkálkodik. Ez a nagy távolság ellenére sem lehetetlen. Természetesen a személyes kapcsolatok kiépítését tartják a legfontosabbnak. A nagykövetségen átlagban kétnaponként megkeresi őket egy üzletember vagy üzletemberek csoportja, emellett szervezik is a találkozókat. Nincs még egy ország a világon, amelyben fekete a többség, ugyanakkor jelentős arányban fehér lakosság is jelen van – mondta a nagykövet. A statisztikák szerint ez utóbbiak száma ötmillió körüli, s a gazdasági életben továbbra is domináns szerepet játszanak. Manapság a viszonylag békés egymás mellett élés jellemző az ország lakosságára. A faji elkülönítettségből a teljes etnikai szabadságba váltott át az ország anélkül, hogy vér folyt volna. Hogy ez így történt, az Pordány László szerint a fehéreknek és a feketéknek egyaránt köszönhető a ma már több mint negyvenmilliós országban. Nagy kérdés, hogy mi lesz a most kezdődött új kormányzati ciklusban, mivel elvileg pozitív és negatív irányba is történhet elmozdulás, de az eddigi kormányzati intézkedések a nagykövet tapasztalatai szerint nagyon nagy reményekre jogosítanak. Pusztít az AIDS Amit nem tart annyira biztatónak, az az egészségügyi helyzet, az AIDS veszélye, az oktatás jelenlegi állapota és a bűnözés. Az AIDS azok körében pusztít a legjobban, akik a következő nemzedék munkaerejét jelentik. A betegség előfordulási aránya viszont nem gyakoribb, mint más afrikai országokban. Megelőzésére rengeteg energiát, időt, pénzt fordítanak. Hatalmas mennyiségű szórólapot gyártanak, óriási a szakirodalom, csakhogy a túlnyomó többségét angol nyelven írják. (Az országnak egyébként tizenegy hivatalos nyelve van, emellett egy csomó nem hivatalos nyelvet is használnak.) Így hozzávetőleges becslések szerint a negyvenmillió embernek csak egyötöde jut hozzá az anyagokhoz. A többiek kevéssé vagy egyáltalán nem tudnak angolul, esetleg olyan rossz társadalmi körülmények között élnek, hogy eleve nem is olvasnak. A nagykövet hangsúlyozta, hogy a faji egyenlőség nem jelenti a fajok összemosását. Az afrikai országban óriási különbségek vannak feketék és feketék között, amiből következik, hogy nem egyformán lehet kommunikálni velük. Az egyik nagy problémát az oktatás helyzete jelenti. Egyrészt etnikai alapon különböznek az e téren felmerülő gondok, másrészt hirtelen került az ország olyan feladatok elé, amelyeket nem lehet egyik pillanatról a másikra megoldani. A legutóbbi adatok szerint az általános iskolák 30 százalékában olyan tanárok dolgoznak, akiknek nincs pedagógusi képzettségük. Azért kerültek a katedrára, mert valakit oda kellett állítani. A búrok vagy afrikaansok – bár a hasonlat sántít – egy kicsit olyanok, mint az erdélyi magyarok – folytatta Pordány László. Most háttérbe szorultak, és bár sok mindennel lehet vádolni őket az apartheid miatt, most saját kultúrájuk és nyelvük fennmaradásáért aggódnak. Bár vannak megfelelően képzett búr oktatók, lehet, hogy nekik meg éppen állásuk nincs. Hozzávetőleg két-három millió közöttire lehet tenni a búr népesség számát. Az egymilliós Pretoria például alapvetően búr város, a feliratok egy része ma is afrikaans nyelvű. Hozzátette: ha az üzletekben angolul szólal meg, akkor lehet, hogy hozzáteszi, nem angol, csak ezen a nyelven beszél. Így másképp néznek rá, mint ha ottani angol lenne. A felsőoktatásról elmondta, hogy magyarországi kapcsolatai is vannak a három pretoriai egyetemnek, amelyeken rendkívül jó benyomásokat szerzett. Míg az apartheid idején egy-két egyetem engedte be falai közé a feketéket, ma már egyre nagyobb számban megtalálhatók minden felsőoktatási intézményben. Ez nem borította fel egyetlen fővárosi intézményben sem az oktatási rendszert. Eddigi tapasztalatai alapján valószínűnek tartja, hogy nem a felsőoktatásban van a legnagyobb baj, hanem az alapképzésben. Úgy véli, ez főleg a szociális helyzet miatt lehet. Köztudott, hogy Mandela körútjain az iskoláknak gyűjt. Természetesen nem lehet elvárni, hogy a fekete gyermekek milliói egyik napról a másikra minőségi általános iskolai oktatást kapjanak. Ez viszont azt jelenti, hogy az egyes területeken tapasztalható hiányosságok fokozzák majd a mostani hihetetlen mértékű munkanélküliséget. Az oktatásból kimaradó gyermekek milliói növelik majd azt a tömeget, amelyet a Dél-afrikai Köztársaságban úgy hívnak, hogy unemployable (állásban alkalmazhatatlan). A jövőt már most lehet látni, hiszen egyes tartományokban 40 százalékos a munkanélküliség. Ennek felszámolása természetesen közvetlen gazdasági tevékenység eredménye lehetne, de hosszabb távon az oktatás minőségétől függ. A fehérek szerepéről nagykövetünk elmondta még, hogy ha nekik nincs jövőjük, akkor az országnak sincs. Túl nagy a számuk és a jelentőségük ahhoz, hogy folytatni lehessen nélkülük az ország építését. Afrikai magyarok Ausztráliai nagykövetként Por-dány László úgy látta, hogy ott nagyon sok, nemzetünknek elkötelezett magyar él. Ha nem is minden magyar gondolata forog a nemzet sorsa körül, de nagyon soké igen. A Magyarország iránti érdeklődés itt is nagyfokú. Eddig úgy látta, mintha a dél-afrikai magyarság zöme egy kicsit távolabb élne az óhazától. Érzésben, gondolkodásban mintha jobban elszakadt volna, aminek több oka is lehet. Az apartheid miatt sokáig minimális volt az utazási lehetőség, de talán sokak anyagi jóléte is hozzájárult ahhoz, hogy kevesebbet törődjenek magyarságukkal, Magyarországgal. Hazánk képviselője reméli, szerény eszközeivel hozzá tud járulni ahhoz, hogy ez a helyzet kedvező irányba változzon. Becslések szerint a dél-afrikai magyarok száma ötezer körüli. A nagykövet dolga azonban egyre több. Egyelőre főleg konzuli jellegű ügyekkel keresik meg a nagykövetséget az ottani magyarok. Három magyar szervezet létezik az országban, a negyedik már bajban van. Kettő nagyon aktívan működik, az egyik a Johannesburg és Pretoria közötti, úgynevezett „félúton lévő házban”, a másik Fokvárosban. Tevékenységük összefügg a magyar misszió munkájával, amely első ottani nagykövetünk, Gergely András szolgálata alatt kezdődött. Az idén március 15-én a pretoriai nagykövetség udvarán 250 magyar gyűlt össze, az október 23-i ünnepségeken pedig Pordány László a fővárosban és a tőle 1500 kilométerre lévő Fokvárosban is részt vett a közösségek felkérésére. Szeretné elérni, hogy a Dél-afrikai Köztársaság szempontjából Magyarország regionális központtá váljon. Követségünk munkatársai ennek érdekében gazdasági és politikai vonatkozásban minden tőlük telhetőt megtesznek. A magyar millenniumot is szeretnék maximálisan kihasználni ennek érdekében, egyrészt úgy, hogy dél-afrikai politikusok, üzletemberek, művészek, tudósok Magyarországra utazását propagálják, emellett az ottani magyar közösségek részvételével is meg kívánják ünnepelni ezeréves államiságunkat. Hámori József, a kultusztárca vezetője júniusi ottjártakor személyesen kérte fel Nelson Mandelát a fővédnöki teendők ellátására. Orbán Viktor egyik választási beszédében elhangzott, követünk által is nagyon lényegesnek tartott megállapítását kicsit másképpen idézve hozzátette: a magyar kormány a magyar nemzet része, ha pedig a dél-afrikai magyarság az összmagyarság része, akkor a magyar kormány, illetve annak képviselője nem rögtönözhet. A kapcsolatok nem lehetnek alkalmiak vagy egyéni ízlés szerint variálhatók, hanem a munka alapját kell képezniük.Pordány László a felsőoktatásban dolgozott, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanszékvezetője volt. Korábban tanársegéd, adjunktus, majd főiskolai tanár. Az MDF alapító tagja, első szegedi elnöke, később az országos elnökség tagja. Külügyekkel foglalkozott. Az Antall-kormány felállását követően ausztráliai és új-zélandi nagykövet. A Horn-kormány idején kilépett a külügyből, részben folytatta oktatói munkáját Szegeden, részben pedig Budapesten a Magyarok Világszövetségének külügyi titkára egészen 1999 januárjáig. Februártól hazánk pretoriai nagykövete. Lapunk értesülései szerint elképzelhető, hogy akkreditációt nyer hét-nyolc más afrikai országban is.