A kísértet visszatér

Both Mihály
1999. 11. 11. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tíz évvel ezelőtt Szlovénia ellen játszotta ki először azokat a lapokat a már akkor Szlobodan Milosevics által vezetett belgrádi rezsim, amelyek Jugoszlávia véres felbomlásához vezettek. Mivel Ljubljana nem volt hajlandó behódolni a szerb hegemóniának, kénytelen volt szembenézni a gazdasági bojkottal. A térdre kényszerítés e formája nem vált be, és a mindig is a fejlett Nyugathoz húzó szlovénok egy hétnapos villámháború után kikiáltották a köztársaság függetlenségét. Nyomukat a horvátok követték, de elszakadásuk – mint tudjuk – nem ment simán, hiszen a zágrábi vezetés területén több százezer szerb élt, s ezeket akarta Milosevics „megvédeni”. A végeredmény ismeretes; ma már alig található magát szerbnek valló az „állam az államban” tartalmú nemzetközi tervet is visszautasító knini zendülők területén. Következett a nagy szlogen: minden szerbet egy államba! Ez már a boszniai szerb területek bekebelezését tűzte ki célul, de a Nagy-Szerbiáról alkotott álom is vérbe fúlt. Koszovóban sem jártak jobban a minden hatalmat a kezükben tartó, alig tízszázaléknyi szerbek. Ott az ellenetnikai tisztogatás még mindig tart, és a jelek szerint a középkori törzsi viszonyokat ápoló albánok aligha fogják abbahagyni a számukra esküdt ellenségnek számító szerbek üldözését és terrorizálását, amíg az egykori déli tartományban akár egy szerb is él. A belgrádi rezsim rövid egy évtized alatt négy háborút kezdett, a hivatalos propaganda szerint egyikben sem vett részt, és mind a négyet elvesztette. A gazdaság és gyakorlatilag az egész Szerbia romokban hever. Életszínvonala a legalacsonyabb Európában, és a világ 190 országában végzett felmérés szerint korrupció szempontjából az igen előkelőnek számító tizedik helyen áll. Ennek ellenére a posztkom-munista–nacionalista, vagy ahogyan az ellenzék nevezi, a vörös-fekete koalíció görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz, és újabb ellenséget keres, akivel szemben saját zászlaja alá tömöríthetné a lakosságot. Nos, ezt az ellenséget meg is találta, mégpedig a testvér montenegrói vezetés személyében. Podgoricának is elege van a kőkorszak felé való hátrálásból. A dinár mellett párhuzamos valutaként bevezette a német márkát. Ellenintézkedésként Belgrád megszüntette a szövetségi állam kisebbik köztársasága felé a pénzforgalmat, és hallgatólagosan gazdasági zárlatot rendelt el. Mivel a verekedés mindig akkor kezdődik, amikor a megtámadott visszaüt, máris elmondhatjuk, hogy idő kérdése, mikor ejtik meg a fekete hegyek országában (Montenegróban) a köztársaság jövőbeli státusára vonatkozó népszavazást. Az eredmény aligha kétséges. Hiszen a 83 márkás szerbiai átlagfizetéssel szemben az alig 600 ezer lelket számláló Montenegróban ennek dupláját keresik meg az emberek. Belgrád számára az lesz a legnagyobb arculcsapás, hogy Podgoricával együtt elveszíti a tengeri kijáratot, amit Vojislav Seselj cset-nikvajda, egyébként a szerbiai köztársasági kormány alelnöke lehetetlennek tart, és többször is kijelentette, hogy minden eszközzel meg fogják akadályozniMontenegró kiválását. Ez a nyilatkozat annál is inkább félelmet kelt, mert az egyre nyomorúságosabb anyagi helyzetben tengődő hadsereg vezetése is osztja a véleményét. A háború kísértete ismét megjelent, vagy talán el sem ment. Az egyeduralmat féltő belgrádi vezetőket az sem riasztja vissza, hogy a NATO nyíltan kiállt Milo Gyukanovics montenegrói elnök mellett. Sajnos, könnyen megtörténhet, hogy hamarosan ismét benépesül az avianói, a taszári és a többi környékbeli NATO-támaszpont.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.