A sportszerűség hátrányai

A korán érkezett havazás miatt elmaradtak a vasárnapi galoppversenyek, ezért az egy héttel korábbi eseményekről adunk erősen szubjektív, de nem részrehajló tudósítást. Azon a napon egy óvás borzolta fel a kedélyeket. A lóversenyzést felügyelő bizottság díjában, 400 méterrel a cél előtt már csak három lónak maradt esélye a győzelemre. Kanics Melinda két idomítottja, Blue Fleur és Power Moves vezetett, szorosan a nyomukban vágtázott Soltész András lova: Daniel The Fox. Blue Fleur lovasa, Varga Zoltán a tőle megszokott kitűnő ütemben indított, három hossz előnyt szerzett, s már-már biztos nyerőnek gondolhattuk. Power Moves nem tudott újítani, ellenben Daniel The Fox is nagyobb sebességre kapcsolt, és a sövény mellett próbált a vezetőhöz felzárkózni. Próbált, de nem tudott, mert a mellette vágtázó Power Moves befelé húzott, és elzárta a támadó mén útját. Daniel The Fox lovasa, Kállai Pál több lehetőség között választhatott. Nekimegy Power Movesnak, és mindketten felbuknak – vagy átugrik a sövényen, és kimegy a pályáról. Egyik változat sem nevezhető ideálisnak. Kállai a harmadik sansz mellett döntött: visszafogta lovát, kívülről megkerülte az őt akadályozó Power Movest, majd újra felrázta Daniel The Foxot, s így próbálta Blue Fleurt utolérni. Több hosszt hozott rajta, de hátránya túl nagy volt, Blue Fleur háromnegyed hosszal nyert. Soltész András idomár óvást emelt akadályozás címén Power Moves és istállótársa, Blue Fleur ellen. Azonban a nyilvánvaló sportszerűtlenség a versenyintézőségnek nem tűnt fel. A gyakorlat az, hogy azt a lovat büntetik, amelyik szabálytalanul tesz szert jogosulatlan előnyre, ez esetben pedig Blue Fleur nem szabálytalankodott. Más kérdés, ha Daniel The Fox nem kényszerül a megkerülős manőverre, nem törik meg a lendülete, megnyerte volna-e a versenyt. Ezt nem lehet eldönteni, miként azt sem, hogy az akadályozás az istállótársak tudatos akciója volt-e. A versenyintézőség salamoni döntést hozott: megbüntette Soltész Andrást. A hivatalos közlemény szerint: „A versenyintézőség Soltész András idomárt indokolatlan óvás miatt 5000 forintra megbírságolta, és a letett biztosítékot visszatartotta.” Csak gratulálni lehet a versenyintézőség határozottságához: a szabálytalanság megtorlatlan maradt, ellenben a sportszerűséget példás szigorral megbüntette. Ám ezzel még nem ért véget Soltész aznapi vesszőfutása. Az utolsó futamban, a Pygmalion hendikepben Quiqui nevű lova győzött. Quiqui nem tartozik a versenyzés nagyágyúi közé, tizennégy indulásából csak háromszor futott pénzért, harmadiknál jobb helyezése nem volt. A Pygmalion hendikepben hasonló kvalitású lovak között futott, de győzelme így is nagy meglepetés volt. Ez kifejezésre jutott a kvótákban is: a befutó 3856, a hármas 29 632 forintot fizetett 10 forintra. A versenyintézőség ismét maga elé rendelte Soltészt, „szigorúan figyelmeztette, és felhívta figyelmét, hogy lova egyöntetű formájú futásaira a jövőben nagyobb gondot fordítson”. Quiqui ugyanis utolsó formájához képest 8,5 kilótjavult, s ekkora formaváltozás valóban „megér” egy figyelmeztetést. Nem is tennénk szóvá az ügyet, ám a Pygmalion hendikepet megelőző futamban Asszonyság 9,5 kilót javulva nyert, míg az azt megelőző futamban Váratlan Vendég 10,5 kilós javulást produkált. Érdekes módon azok idomárjait a versenyintézőség nem idézte saját színe elé, bravúrjaikat szó nélkül hagyta. Ha már az idomároknak nagyobb gondot kell fordítaniuk lovaik egyöntetű formájú futásaira, illő lenne, hogy a versenyintézőség is nagyobb gondot fordítson az egyöntetű ítélkezésre.