A szerb irodalom fenegyereke

Belgrádi értelmiségi körökben a közelmúltban bombaként robbant a hír: Szvetiszlav Baszara, a posztmodern szerb irodalom fenegyereke kilépett a Szerbiai Írók Egyesületéből. – A Szerbiai Írók Egyesülete a jelenlegi hatalom egyik támasza: olyan intézmény, amely csak a kormánypártokat támogatja, s nem törődik tagságával. Véleményem szerint annak, akinek fontos a személyi integritása, nem kellene az egyesület tagjának lennie – nyilatkozta Baszara azok után, hogy az írók egyesülete elítélte „a belgrádi tüntetők egyes felelőtlen csoportjait, akiknek meggondolatlansága ahhoz vezetett, hogy tiltakozó polgárok és rendőrök szenvedtek sérüléseket”. A neves szerb irodalmár sérelmezi, hogy kollégái csak azokat ítélik el, akik utcai felvonulásokkal tiltakoznak a jelenlegi szerbiai rezsim ellen, annak ellenére, hogy állandóan a demokratikus fejlődés szükségességét hangoztatják. Baszara számos regény, novella, esszé, dráma és filmforgatókönyv szerzőjeként vált ismertté. Neve gyakran jelenik meg politikai jegyzetek, vitairatok alatt is. Sokat vitatkozik az újságok hasábjain keresztül Dobrica Csosziccsal, az egykori jugoszláv elnökkel, akit Milosevics „eszmei apjaként” is számon tartanak, szerzője lévén annak a memorandumnak, mely a szerbek elnyomatás alóli felszabadulásának szükségességéről szól. Szívesen provokál irodalmi és politikai eszmefuttatásaiban. Hazájában számos elismerést kapott már munkásságáért, a (számára) legfontosabbat, a NIN-díjat azonban (szintén politikai okokból) mégsem nyerte el. Mostani lépése, a sokak számára a szerb nacionalizmus bölcsőjeként elhíresült egyesületből való kiválása valószínűleg még inkább növelni fogja népszerűségét – minden bizonnyal nem csak otthoni irodalmi-értelmiségi körökben...