Akarat kérdése

Konkrét jogszabálytervezetekről vitáztak a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) második ülésén, és ezt a tényt máris előrelépésnek lehet nevezni. A határon túli magyarok anyaországi jogállásának szabályozása kizárólag Magyarország, a magyar törvényhozás és kormányzat politikai akaratának függvénye. Végre nemcsak arról szólt az összmagyar párbeszéd, hogy Bukarest, Pozsony vagy Kijev hogyan kezeli a magyar közösségek kérdését, hanem arról is, hogy Budapest milyen kedvezményeket tud teremteni a határon túliaknak. Ez ugyanis kizárólag Budapesten múlik. Az úgynevezett státustörvény megszületése után jelenthető csak ki egyértelműen, hogy az anyaország kormányzata és parlamentje teljesítette alkotmányos kötelezettségét. A MÁÉRT-vita – ahogyan az várható volt – a tárgyalóasztalnak csak az egyik oldalát jellemezte. A hazai pártok éles véleménykülönbsége híven tükrözte a magyarországi belpolitikát. Az ellenzék érvelése mögött mindvégig az a szándék húzódott meg, hogy a jelenlegi kormányzat által létrehozott MÁÉRT ne legyen egy nyilvánvaló sikertörténet. Ugyanakkor az MSZP és az SZDSZ képviselőinek kézjegye a tanácskozás zárónyilatkozatán a politkai kultúra elfogadható határain belül tartotta a hazai pártharcok átvetítődését. A határon túliak magyarországi jogállásának törvényi szabályozása kapcsán megfogalmazott szocialista és szabad demokrata vélemények erőltetettnek tűntek. Az a fenntartás, hogy a MÁÉRT előkészítetlen volt, nehezen értelmezhető, hiszen a zárónyilatkozat nem a státustörvényt vagy a választási jogszabály módosítását volt hivatott tartalmazni, hanem egy erre vonatkozó politkai szándékot. A jogi előkészítések csak ezután következnek. A politikai akaraton pedig nincs mit előkészíteni: az vagy van, vagy nincs. A státustörvény kapcsán felmerült vitában érdekes színfoltot jelentett Eörsi Mátyás érvelése. Az SZDSZ-es honatya attól fél, hogy „üzleti üggyé” válik a magyarság kérdése, azaz hogy a határon túliaknak biztosított könnyítéseket követően „kedvezőnek válik magyarnak lenni”. Mi mást lehetne erre mondani, mint azt, hogy legyen igaza Eörsi Mátyásnak. Az ellenzéki kifogások figyelembevétele mellett fontos megjegyezni, hogy a határon túli magyaroknak nyújtandó könnyítésekkel kapcsolatos törvény esetében nem kétharmados jogszabályról van szó, így gyakorlatilag a kormánytöbbség politikai akaratán múlik, mikor és milyen formában születik meg a kisebbségben élő magyar közösségek által várva várt szabályozás. A tanácskozás másik vitapontja, a külföldön élő magyar állampolgárok választójogának kérdésköre a kompromiszszum áldozatává vált: semmilyen formában nem került be a dokumentumba az MSZP és az SZDSZ képviselőinek a zárónyilatkozat végén megjelenő aláírásáiért cserébe. A pró és kontra érvek jól ismertek. A kormánypártok az európai gyakorlatra hivatkoznak – amely például Romániában vagy Ukrajnában is él –, mely szerint nem kell lakóhelyhez kötni a valasztójogot. Ne kapjon szavazati jogot az, aki nem viseli döntésének következményeit – hangzott az ellenzék álláspontja. A monológok sorozatává silányult viták háttere természetesen az, hogy a Nyugaton élő magyar állampolgárok szavazatai vélhetően a jobboldali erőket erősítenék. Választási törvénymódosításról lévén szó, a kétharmados parlamenti többség szükségessége nagy valószínűség szerint hosszú időre jegeli ezt a kérdést. Összességében a MÁÉRT második ülése eredményesnek mondható. Az elkövetkező időszakban a szakbizottságoké a főszerep. Jöhetnek a szakmai viták – azokra valóban szükség van.