Akarat kérdése

Pataky István
1999. 11. 14. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Konkrét jogszabálytervezetekről vitáztak a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) második ülésén, és ezt a tényt máris előrelépésnek lehet nevezni. A határon túli magyarok anyaországi jogállásának szabályozása kizárólag Magyarország, a magyar törvényhozás és kormányzat politikai akaratának függvénye. Végre nemcsak arról szólt az összmagyar párbeszéd, hogy Bukarest, Pozsony vagy Kijev hogyan kezeli a magyar közösségek kérdését, hanem arról is, hogy Budapest milyen kedvezményeket tud teremteni a határon túliaknak. Ez ugyanis kizárólag Budapesten múlik. Az úgynevezett státustörvény megszületése után jelenthető csak ki egyértelműen, hogy az anyaország kormányzata és parlamentje teljesítette alkotmányos kötelezettségét. A MÁÉRT-vita – ahogyan az várható volt – a tárgyalóasztalnak csak az egyik oldalát jellemezte. A hazai pártok éles véleménykülönbsége híven tükrözte a magyarországi belpolitikát. Az ellenzék érvelése mögött mindvégig az a szándék húzódott meg, hogy a jelenlegi kormányzat által létrehozott MÁÉRT ne legyen egy nyilvánvaló sikertörténet. Ugyanakkor az MSZP és az SZDSZ képviselőinek kézjegye a tanácskozás zárónyilatkozatán a politkai kultúra elfogadható határain belül tartotta a hazai pártharcok átvetítődését. A határon túliak magyarországi jogállásának törvényi szabályozása kapcsán megfogalmazott szocialista és szabad demokrata vélemények erőltetettnek tűntek. Az a fenntartás, hogy a MÁÉRT előkészítetlen volt, nehezen értelmezhető, hiszen a zárónyilatkozat nem a státustörvényt vagy a választási jogszabály módosítását volt hivatott tartalmazni, hanem egy erre vonatkozó politkai szándékot. A jogi előkészítések csak ezután következnek. A politikai akaraton pedig nincs mit előkészíteni: az vagy van, vagy nincs. A státustörvény kapcsán felmerült vitában érdekes színfoltot jelentett Eörsi Mátyás érvelése. Az SZDSZ-es honatya attól fél, hogy „üzleti üggyé” válik a magyarság kérdése, azaz hogy a határon túliaknak biztosított könnyítéseket követően „kedvezőnek válik magyarnak lenni”. Mi mást lehetne erre mondani, mint azt, hogy legyen igaza Eörsi Mátyásnak. Az ellenzéki kifogások figyelembevétele mellett fontos megjegyezni, hogy a határon túli magyaroknak nyújtandó könnyítésekkel kapcsolatos törvény esetében nem kétharmados jogszabályról van szó, így gyakorlatilag a kormánytöbbség politikai akaratán múlik, mikor és milyen formában születik meg a kisebbségben élő magyar közösségek által várva várt szabályozás. A tanácskozás másik vitapontja, a külföldön élő magyar állampolgárok választójogának kérdésköre a kompromiszszum áldozatává vált: semmilyen formában nem került be a dokumentumba az MSZP és az SZDSZ képviselőinek a zárónyilatkozat végén megjelenő aláírásáiért cserébe. A pró és kontra érvek jól ismertek. A kormánypártok az európai gyakorlatra hivatkoznak – amely például Romániában vagy Ukrajnában is él –, mely szerint nem kell lakóhelyhez kötni a valasztójogot. Ne kapjon szavazati jogot az, aki nem viseli döntésének következményeit – hangzott az ellenzék álláspontja. A monológok sorozatává silányult viták háttere természetesen az, hogy a Nyugaton élő magyar állampolgárok szavazatai vélhetően a jobboldali erőket erősítenék. Választási törvénymódosításról lévén szó, a kétharmados parlamenti többség szükségessége nagy valószínűség szerint hosszú időre jegeli ezt a kérdést. Összességében a MÁÉRT második ülése eredményesnek mondható. Az elkövetkező időszakban a szakbizottságoké a főszerep. Jöhetnek a szakmai viták – azokra valóban szükség van.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.