Álom a fénylovaglásról

A tudományos kutatók általában nem tartoznak a tévétársaságok megbecsült vendégei közé. Ha nagy ritkán mégis fölbukkannak a képernyőn, okkal és joggal gyanakodhatunk valamilyen pénzügyi vagy politikai machinációra. Kivételt csak a régmúlt nagyjaihoz társított mendemondák jelentenek, s azok a titkok, amelyek a sztárriportereknek mutatják meg valódi arcukat. Albert Einstein neve, személye sem kivétel e szabály alól. Az élete nem volt elég mozgalmas ahhoz, hogy megérné monstre sorozatot forgatni belőle, fölfedezései pedig az átlagemberek számára még mindig érthetetlenek. A Spektrum tévé híres személyiségeket bemutató sorozatában nemsokára mégis portréfilmet láthatunk majd róla, s ez akár bizonyítéka is lehet annak, hogy a televíziózásban – csakúgy, mint a mozgások tekintetében – minden relatív. Ha egy életpálya mértéktartó arányossággal kerül bemutatásra, ha megmutatkozik a tudományos eredmények mögött rejlő emberi gyarlóság, a produkció joggal számíthat a nézők érdeklődésére. A szóban forgó Einstein-portré nagy szakmai hozzáértéssel készített munka, amolyan minijátékfilm-féleség, amelyet a tudomány iránt érdeklődők és a szórakozni vágyók egyaránt kedvteléssel szemlélhetnek. Nincsenek benne túlzások, a tudóst nem emelik héroszi magaslatokra, ugyanakkor nem is rombolják le a neve köré fonódott mítoszt. Megválaszolásra kerül pél-dául az a sok egyetemistát érdeklő kérdés is, hogy Einstein vajon tényleg megbukott-e matematikából a zürichi egyetemen. Nos, az indexben éktelenkedő hatalmas egyest szuperplánban rögzíti a kamera, ám hogy milyen tárgyra vonatkozott, azt a narrátor diszkréten elhallgatja. Az egész portré talán legszomorúbb fölfedezése Einstein szerelmére, az ígéretes tudósként induló Mileva Maricsra vonatkozik. Mileva bemi egyetemista éveiben lett társa az akkor még „fénylovaglásról” ábrándozgató ifjúnak, s valószínűleg inspiratívan hatott rá, de később, amikor anyagi nehézségeiket leküzdvén egybekelhettek, és Einstein a csodás 1905-ös esztendőben közzétette híres tanulmányát, Mileva már képtelennek bizonyult az intellektuális vitatkozásra. Bizonyára másmilyen életpályáról ábrándozott, de elég bölcs volt ahhoz, hogy megértse: a férjének másik utat jelölt a gondviselés, s ez a fölismerés – mivel az emberi civilizáció egyik legnagyobb elméje mellé állította – fölért a relativitáselmélet fölfedezésével.