Az orosz kapcsolat

Daróczi László
1999. 11. 30. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A meglehetősen sűrű orosz bel- és külpolitikai eseménytárban nem kapott túl nagy szerepet a magyar külügyminiszter moszkvai látogatása, hiszen a közelgő választások, Jelcin elnök ismét ingatag egészségi állapota és a csecsen válsággal kapcsolatos események érthető módon nem engedték a figyelem homlokterébe. Mindez semmit sem von le a magyar diplomácia számára oly fontos tárgyalások értékéből, hiszen Martonyi János és Igor Ivanov eszmecseréje a remények szerint végérvényesen pontot tett a kétoldalú kapcsolatok egy kellemetlen, mondhatni kínos szakaszára, amikor – önhibánkon kívül – már-már „hidegháborús” hangulat jellemezte Moszkva és Budapest viszonyát. Jól emlékezhetünk még arra, hogy orosz részről hazánkat hibáztatták, amiért a koszovói háború idején egy orosz–fehérorosz segélykonvoj várakozásra kényszerült a magyar határon, így az nem jutott el Szerbiába az ortodox húsvét napjaira. Végleges választ ma sem lehet még adni arra a kérdésre, hogy vajon némely orosz hivatalnokok hibáztak akaratlanul, avagy egy nagyon is tudatos teszt volt ez orosz részről a NATO-újonc Magyarország feltérképezésére, illetve egyfajta bűnbakkeresés annak honi leleplezésére, hogy végső soron Moszkva képtelen volt a koszovói fejlemények befolyásolására. Akárhogyan is, a törvények szelleméhez ragaszkodó magyar diplomácia azokban a hetekben, hónapokban mélyütések sorozatát kellett, hogy elszenvedje. Ezek közé tartozott a külügyminiszteri találkozó lemondása is. A lehűlés értelemszerűen nem tett jót az olyan függőben lévő, amúgy is kényes ügyek kezelésének, mint a második világháború után a Szovjetunióba került magyar műkincsek visszaszolgáltatása. A magyar álláspont a „hideg napok” során is egyértelmű és következetes volt, annak hangoztatásával, hogy már csak nemzetgazdasági megfontolások alapján is érdekeltek vagyunk a nemzetközi porondon is aligha mellőzhető Oroszországgal való egyenrangú kapcsolatokban, és nem látjuk akadályát a korrekt együttműködésnek. A Külügyminisztérium gyakorlatilag már elkészült Oroszország- (és FÁK-)koncepciója is azt szögezi le, hogy magyar megítélés szerint nincsen olyan megoldhatatlan probléma, amely gátját képezné a további kapcsolatoknak. Másrészről a jelek szerint Moszkvában is csupán epizódnak tekintik a nagy tavaszi lehűlést, és késznek mutatkoznak a korábbi kapcsolattartás felújításra. Tudható persze, hogy egy fecske nem csinál nyarat, azaz egy külügyminiszteri találkozó nem oldhatja meg a kétségtelenül továbbra is létező problémákat. A számvetés azonban minden körülmények között hasznos, hiszen kiindulási alapul szolgálhat a további kapcsolatépítésben. S amíg a gazdasági jellegű gondok orvoslására az oroszországi környezet jelenlegi állapota mellett bizonyára várni kell még, nem is keveset, addig akár előrelépésnek is tekinthető, hogy Moszkvában most megállapodtak a műkincsekkel foglalkozó, sajnálatos módon Csipkerózsika-álmát alvó kétoldalú vegyes bizottság munkájának felújításában. Igaz, az üdvösséghez ez még kevés, hiszen a decemberi parlamenti, illetve a jövő júniusi elnökválasztás lázában élő Oroszországban aligha akad manapság valaki, aki magára venné az egyes vélekedések szerint nagyhatalmi büszkeséget is sértő, a műkincsek visszaadására vonatkozó döntés ódiumát. Legalábbis a nagy nyilvánosság előtt nem. Ami nem zárja ki viszont, hogy a hivatalos nyilatkozatok és aktusok mellett ne lenne érdemes folytatni a csendes diplomáciát. Ez ugyanis orosz viszonylatban – más téren is – alighanem gyorsabban meghozza a gyümölcsét.

Mindent egy helyen az Eb-ről

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.