Lujza 2024. március 2.
logo

Carmen és Octavian, a tűz és a víz

Kálmán Gyöngyi
1999.11.09. 23:00

Operaházi tagsága elején Suzuki szerepében debütált Bokor Jutta mezzoszoprán énekesnő, akinek eddigi pályáját jól szemlélteti a két kedvenc, Octavian és Carmen szerepe, a két ellentét: egy fiú és egy temperamentumos, ízig-vérig nő, a tűz és a víz megformálása. Sokoldalúságát nemcsak eddigi alakításai bizonyítják, hanem nyitottsága, érdeklődése a kultúra egyéb területei iránt, hiszen rádióműsort vezet, Majkon-mesterkurzust tart, aktív közreműködője egy kisebb közösség kulturális életének. Koncertpódiumon, lemezfelvételeken egyaránt csodálhatjuk művészetét, amely Bachtól a kortárs magyar szerzőkig számos zenetörténeti korszakot ölel fel. A Bartók Béla-, Pásztory Ditta-díjas művésznővel a magyar operajátszás fellegvárában beszélgettünk.– Hogyan került a mezzoszoprán szerepkörbe? – A XVII. kerületben tanultam zongorázni, szolfézst és más tárgyakat. A kórusokban általában mindig középszólamot énekeltem, ott éreztem jól magam, hiszen a magas szoprán fárasztott, a mély alt szintúgy. Az első mezzoszoprán zeneakadémiai felvételimen azt mondták, hogy szoprán vagyok. A mezzoszopránt tulajdonképpen egy nagy terc választja el a szoprántól. Ugyanazokat a magasságokat énekli a mezzoszoprán is, például nekem is megvan a kétvonalas C-m és megvan a kis G-m, azaz két és fél oktávos a hangterjedelmem. Az Aida fináléjában például ugyanazt a felső szólamot énekelem Amnerisként, mint Aida. Ez inkább regiszterbeli probléma. Akkor kezdtem jó magasságokat énekelni, amikor mezzóként közelítettem az említett C-hez. Egy fiatal énekes hangját bármerre el lehet vinni, az a döntő, hogy jól érezze magát hosszú távon, erőltetés nélkül. Amikor Nyeszterenko kurzust tartott a Zeneakadé- mián, azt tanácsolta nekem, hogy énekeljek középen. Ma is emlékszem a szavaira: „Ugyanazokat a magasságokat fogja bejárni, és a hang majd megmutatkozik egy-két év múlva.” Neki lett igaza. Rengeteget tanultam tőle, és mint dalénekest, a mai napig példaképemnek tartom. Egyébként ebben a hangfajban csodálatos főszerepek vannak: Carmen, Eboli, Santuzza, hogy csak néhányat említsek. – Hogyan indult énekművészi pályafutása? – Lendületesen. Miután második lettem a Cardiffben megrendezett nemzetközi énekversenyen, számtalan meghívást kaptam. Felléptem Reykjavíktól Zürichig, Montrealtól Amszterdamig sok pódiumon és operaszínpadon. Voltam Suzuki, Mercedes, Orlovszky, Carmen, Octavian, Chereubin és Nancy. Sajnos nem minden lehetőséggel éltem. Évekig voltan tagja a bécsi Volksopernek, de míg ott Flotow Mártájában énekeltem, idehaza A rózsalovag várt rám, ami az én zenei ízlésemnek sokkal inkább megfelelt. Ezért úgy döntöttem, hogy csak vendégnek megyek ki. Szép korszak volt, de idegileg rendkívül megerőltető volt az ingázás. Azért szép emlékeim vannak, szeretettel fogadtak a bécsiek. – Nyeszterenkóval kapcsolatban említette a daléneklést, egyik kedvenc műfaját... – Nyeszterenkón kívül még a nagyon emberi dalformálásuk miatt szeretem Fischer-Diskaut, Schreiert, Herman Preyt és Obrazovát. Fontosnak tartom a teatralitást, és hogy legyen valami koncepciója az előadásnak. Gesztusokat, arcjátékokat, kisebb kellékeket is be szoktam vonni, ha dalt énekelek. Ilyenkor a pó-diumot is úgy tekintem, mint az operaszínpadot – így teljes a megformálás. – Eddigi karrierje nagyon érdekesen alakult abból a szempontból, hogy több szerepet előbb énekelt el külföldön, mint idehaza. Példa erre Carmen és Amneris alakítása. Ez utóbbit most játssza először itthon, most készül az Aida győri premierjére. Hol tartanak a próbák? – Javában folynak. Gyönyörű jelmezek és díszletek születtek. Egy igazi, szép, hagyományos Aida-előadás lesz, rendezője Bor József, karmestere Medveczky Ádám. November 27-én lesz a bemutatója. Nagyon örülök a felkérésnek, mert Prágában és Brnóban már voltam Amneris királylány, amely drámai szoprán főszerep, így a jó néhány nadrágszerep után lehetőségem van továbblépni a pályámon. Az október és a november kicsit zsúfoltan alakult a számomra, hiszen lesz még egy bemutatóm, november 13-án az Operaházban Brittentől a Peter Grimes; Kovalik Balázs rendezi, a karmesterek Kovás János és Pál Tamás. Az első szereposztásban vagyok. Főleg ritmikailag nehéz a szerepem, amelyben egy ledér nőt alakítok. Megnehezíti még a sok mozgás, az állandó jelenlét a színpadon. A rendezés nagyon precíz, minden pillanat pontosan kidolgozott. – Néhány hónapja önálló műsort vezet a Rákosmente kereskedelmi rádióadásban. Milyen fantáziát látott benne, amikor elvállalta? – Úgy éreztem, sok zeneműről van olyan véleményem, amelyet nem hallottam még mástól. Meg akartam osztani a gondolataimat az érdeklődő emberekkel. Szívesen beszélek olyan művekről, dalokról, amelyeket énekeltem, és olyanokról is, amelyeket nem. Kéthetente jelentkeztek új, élő műsorral. Eddig Johann Strauss Aidájából készültem. Október 23-án Liszt-műveket mutattam be; Bach-kantáta, Háry János, Varázsfuvola lesz az elkövetkező hetekben. Időigényes a feladat, rengeteget kell búvárkodnom, de megéri. Nagy élvezettel csinálom. – Az a hír járja, hogy a rákoshegyi Bartók-házat, amelynek a közelében ön nevelkedett, szeretné rendbe hozatni, és kulturális célra megnyitni a közönség számára... – Bartók Béla ebben a házban lakott, itt komponálta A kékszakállú herceg várát, A csodálatos mandarint, az op. 15 és op. 16-os dalciklust, a Nyolc magyar népdalt. Arra gondoltam – és az ötletet támogatja a XVII. kerületi önkormányzat képviselő-testülete is –, hogy legyen ez a ház koncertterem. Szeretnénk továbbá egy állandó kiállítást kéziratok és plakátok formájában azokból a művekből, amelyeket Bartók ebben a lakásban írt. Ha ezt a tervet a helyi vállalkozók bevonásával sikerül megvalósítanunk, akkor ezzel nemcsak a kerületnek használunk, hanem Bartók emlékét ápolva egy szép, közös ügyet is szolgálunk.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.