Csak a játék és a gól hiányzott

Két, igen komoly hagyományokkal rendelkező csapat találkozott szombaton Tatabányán, a Professzionális Nemzeti Bajnokság 12. fordulójában. Ezért aztán nincs is semmi különös abban, hogy az előkelőségeknek fenntartott lelátórészen örökbecsű szakemberek, játékos-hatalmasságok foglaltak helyet. Már az is elég, ha Puskás Ferenc nevét megemlítjük, és akkor még nem is beszéltünk Benkő Lászlóról (aki persze hivatalból, a Honvéd elnökeként emelte jelenlétével az esemény rangját), Szabó Györgyről, az egykori szélsebes tatabányai támadóról, Csapó Károlyról, Gelei Józsefről, Emsberger Gyuláról és a többiekről.A sérülések, eltiltások inkább a hazaiak dolgát nehezítették. Mészöly Géza három sárga lapja miatt hiányzott a középhátvéd helyéről, Szalma Józsefnek pedig nem jött rendbe az FTC ellen „összeszedett” combsérülése. Az elismerten masszív védelem így két kulcsjátékosát vesztette el, ami bizony éreztette is a hatását a mérkőzésen. Még akkor is, ha a Mészöly helyén játszó Szabó Viktor „nagyot futballozott”, és a jobboldali védőre, Hornyákra sem lehetett különösebb panasz. Az első szép jelenetre 23 percet kellett várni – a lendületesebb, jobb játékot addig a Kispest produkálta, a hazaiak önmagukat keresgélték –, ekkor Letenyei a balösszekötő helyéről indulva szép cselekkel került ziccerbe, ám 11-es pontról meglőtt lövését a kifutó Vezér lábbal hárította. A 38. és a 39. percben Borgulya hagyta ki a kihagyhatatlant: Gelei előbb bravúrral tolta ki az egyetlen kispesti csatár jobb alsó sarokba tartó kísérletét, majd Borgulya lőtte a tatabányai kapusba a labdát úgy, hogy bármelyik sarkot választhatta volna. A 44. percben Kiprich vette le mellel Tüske ívelését, de kisodródott, így visszagurított Virág elé, aki közelről, belsővel mintegy öt méterrel lőtt a kapu fölé. A szünetben Puskás Ferenc adta tanúbizonyságát annak, hogy igazi kispesti, s szövegben ma is verhetetlen. Történt ugyanis, hogy egy kék-fehér szívű tatabányai játékvezető-újságíró nem éppen barátságos hangnemben érdeklődött Makai partjelzőnél afelől, vajon miért engedte el kétszer lesen Borgulyát. A fiatal asszisztenst a lépcsőn lefelé baktató Öcsi bácsi védte meg, aki viszont mosollyal az arcán arra volt kíváncsi, akar-e az elégedetlen úriember ölre menni vele... A találkozó második része nem hozott feledhetetlen játékot. Az okosan és lelkesen játszó vendégek a lelkes, ám láthatóan kapkodó tatabányaiak hibáiból éltek. Ezekből akadt is elég, olyannyira, hogy a hazai érzelmű szurkolókat egyik gutaütés érte a másik után. A vendégek támadójátéka azonban pontatlan és gyenge volt, így hiába álltak valamelyest közelebb a győzelemhez, adósak maradtak a góllal. Reszeli Soós István, a Honvéd edzője igazságtalan döntetlennek nevezte a végeredményt. A csapatát dicsérte, ám a támadójátékot súlytalannak nevezte. Kérdésünkre külön megemlítette, hogy Borgulya – aki a két legnagyobb kispesti helyzetet hagyta ki – nem a képességeinek megfelelő teljesítményt nyújtotta. Ferling Béla, Kiprich József szakmai igazgató szárnysegédje keményebb hangot ütött meg a lefújás után: „Felháborító, amit egyes játékosok fegyelmezetlen hozzáállásukkal megengednek maguknak. Ennek következményei lesznek. Nagyon elégedetlen vagyok a játékkal, a legtöbben a közepes teljesítményt sem érték el. Szomorú, de a hátsó embereket, Geleit és Szabó Viktort kell kiemelnem a csapatból.” – összegzett feldúltan a szakember.