Dúl a dátumháború

A kereskedelmi forgalomba kerülő élelmiszereken a gyártóknak és importőröknek kötelező feltüntetni a termékeken a minőségmegőrzési dátumot. A szakemberek a törvényt jónak tartják, ennek ellenére a boltokban kapható élelmiszereken többféle dátumozási módot találunk. A kialakult gyakorlat az volt, hogy a gyártó a magyar nyelv szabályainak megfelelően az év-hó-nap sorrendet írta termékére. Ez könnyen érthető volt. Az importált élelmiszerek mennyiségének növekedésével, illetve a külföldi élelmiszer-ipari üzemek és érdekeltségek megjelenésével egyre több fejtörést okozott a magyar vásárlóknak és kereskedőknek a nyugati mintájú dátumozás (nap-hó-év) bevezetése. Az EU-n belül egyedül csak Finnország használ a magyarországihoz hasonló dátumozási módot. A napjainkban gyártott és forgalomba hozott termékek többsége, amelyek 2001 után járnak le, bizony nagy találékonyságot igényelnek azoktól a vevőktől, akiknek fontos, hogy jó minőségű terméket vegyenek. Nehéz helyzetbe kerül az a vevő, aki a bolt polcáról leemelt terméken például a 01-03-02 minőségmegőrzési dátumot találja. Ugyanis nem tudni, hogy a termék az évezred első éve harmadik hónapjának második napján jár le, vagy 2002. március 1-jén. Az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény végrehajtásáról rendelkező 1/1996. (I. 9.) FM–NM– IKIM együttes rendelet szabályozza: a minőségmegőrzési időszak milyen formáit lehet alkalmazni a termékeken. Ennek egyik formája, hogy az évet, hónapot, napot legalább két arab számjeggyel adják meg. Bevált és alkalmazott szokás az is, hogy a hónapot rövidítve vagy teljes egészében írják rá a termékre. A boltokban találkozhatunk olyan élelmiszerekkel is, amelyeken csak az év és a hónap van jelölve. Ennek az a magyarázata, hogy a három hónapnál hosszabb minőségmegőrzési idejű terméknél elég ezeket az adatokat feltüntetni, míg ha a lejárati idő ennél rövidebb, akkor kell ráírni a napot is. A jelölés történhet nyomtatással és akár dátumégetéssel is. A minőségmegőrzési időtartamot nem kell engedélyeztetni. Az 1976-ban született törvényben előírt, miniszteri szintű engedélyezés megszüntetése nem járt azzal, hogy a gyártók és importőrök önkényesen irreális időpontot jelölnek termékeiken. Erre az új termék gyártmánylapjának jóváhagyási és bemutatási kötelezettsége a biztosíték. Az irreális adatok így könnyen kiszűrhetők. A gyártók és importőrök úgy vélik, hogy nem éri meg nekik a pontos dátumnál hosszabb lejárati időt feltüntetni, mert ezzel becsapnák vevőiket, akik többé nem vásárolnak termékeikből. Abból adódóan, hogy a mi-nőségmegőrzési időt az előállító maga állapítja meg, neki kell eldönteni, hogy az élelmiszeren milyen formában közli ezt. Ráírhatja az árura: „minőségét megőrzi:”, de szerepelhet a terméken a „fogyasztható:” felirat is. Az élelmiszer-ipari választék az EU-tagsággal robbanásszerűen szélesedni fog. A ma alig vagy nem ismert termékek a magyar boltokban megtalálhatók lesznek, illetve számos magyar élelmiszer-ipari termék juthat be az unióba, a majdani tagság előnyeit kihasználva. A Fogyasztóvédelmi Főfel-ügyelőség (FVF) ellenőrei folyamatosan járják az országban található üzleteket, áruházakat, az importőrök telephelyeit és a gyárakat, ahol folyamatosan ellenőrzéseket végeznek. A kiszabható bírság 20 ezer és egymillió forint között van, de a bírságolástól pozitív változás ez idáig nem következett be. Az FVF szakemberei a végső megoldást abban látják, hogy Magyarországon is az EU által elfogadott és alkalmazott dátumozást kell(ene) törvényben szabályozni. Nem logikus és nem is valószínű, hogy az EU-országok fognak áttérni az általunk használt dátumozáshoz. A kispénzű emberek eddig csak a pénztáraknál osztottak-szoroztak, de a számtani kavalkád miatt most már az áruházi és fűszerespolcok előtt is számolgatni fognak. Azok a vásárlók, akik a élelmiszer-ipari termékeken található matematikai feladványokat nem lesznek képesek megfejteni, lehet, hogy az étel felbontása után meglepetésekben részesülnek.