Félre az útból, zenél az alvilág

A jobb érzésű embernek még ma is feláll a szőr a hátán, ha Vanilla Ice nevét meghallja, éppen ezért érthetetlen, hogy a magyar popvilág vadiúj szőke üdvöskéje miért pont Ágnes Vanilla néven próbálkozik. Sebaj, várhatóan nem sokáig fogunk hallani felőle. Legalábbis erre enged következtetni a huszonegy éves énekesnő debütáló albuma, amelyről az Örök nyár van a szívemben című rózsaszín szirupot már többen ismerhetik. Ágnes maga írja dalainak zenéjét és szövegét is, mintegy produkcióját hitelesítendő. Az a fantáziátlanság, amely ezekből a dalokból sugárzik (és a névválasztásban is észrevehető), – a hitelesség helyett – inkább egy másik szót juttat eszünkbe: a dilettantizmust. Hiába a művésznő egyébként korához képest igen mozgalmas előélete, a zeneiskolai tanulmányok, a Message zenekar élén szerzett tapasztalat és a külhoni ismertség, az 1998-as Top Hits válogatáslemezen egyedüli magyar előadóként való részvétel, az önálló lemez elkészítésének ötlete korainak, sőt alapvetően elhibázottnak bizonyult. A szólóénekesi pályán ugyanis olyan előadóknak lehet csak valami keresnivalójuk, akikben benne van az a bizonyos „isteni szikra”, karizma, kisugárzás – nevezzük akárhogy. Eme adottság manapság még az illető hangjánál és énektudásánál, valamint a számok minőségénél is fontosabb, ám Ágnes esetében erről még jóindulattal sem lehet beszélni (EMI). Új gengszterrapcsapattal bővült az amúgy is túlzsúfolt magyar popmezőny. A Kicsi Tyson és Ogli G. alkotta T.K.O. első lemezének címe: Mesél az alvilág. A hivatalos verzió szerint ugyanis a fiúk jólmenő alvilági karriert hagytak abba a zenélés kedvéért. Mivel ez a kijelentés gyakorlatilag felér egy beismerő vallomással, lehet, hogy nem sokáig lesznek szabadlábon Dopeman legújabb felfedezettjei. Ez egyébként nem lenne nagy veszteség. Ha pedig az egész történet csak blöff (vagy ahogy ők mondanák: kamu), akkor ez rögtön mindent el is árul a T.K.O. hitelességéről. Mint ahogy az is árulkodó, amit a fiúk a sajtónak üzennek: „Egyet nem tanácsolunk az újságíróknak: rosszat ne írjanak az albumról, mert verés lesz a vége!” Az üzenet színvonalát egy pillanatra félretéve rögtön kitűnik, hogy a felhívás tulajdonképpeni értelme az: nehogy valaki jót írjon rólunk, mert megverjük! Ezt a kérést (fenyegetést?) könnyű teljesíteni, a lemez ugyanis zeneileg értékelhetetlen, szövegvilágát pedig az öncélú alpáriság jellemzi. Ha nem ismernénk a T.K.O.-s fiúk előéletét, most azt tanácsolhatnánk nekik, ne erőltessék a zenélést (ez egyébként úgy sem az), és térjenek vissza eredeti foglalkozásukhoz. Mivel azonban a közbiztonság olyan, amilyen, inkább azt javasolnánk: csináljanak bármi mást, csak újabb lemezt ne (Warner). A hazai rapzene jólfésültebb, kevésbé „autentikus”, ám annál humorosabb képviselője Máté Szabolcs, aki Sub Bass Monster néven, Félre az útból címmel készítette el bemutatkozó albumát. A gyulafirátóti illetőségű fiatalember lemezét (a szövegeket ő, a zenét Deseő „Balage” Balázs írta) hallgatva mindvégig érezzük a profizmust ésaz (ön)iróniát, de közben sajnos a hasonló stílusú Animal Cannibals duó is minduntalan eszünkbe jut (Magneoton).