Magyar Péter sok mindenről és hosszan beszélt. Több mint kétszer olyan hosszan, mint a miniszterelnök, és érintett tücsköt-bogarat: ‘56 krónikáját legalább három nekifutásra, idecitálta az amerikai elnököt és a török császárt(!), hosszan beszélt a szeretetről és arról, hogy fogjuk meg egymást kezét, 56 másodpercig maradjunk csendben, a rendezvény után menjünk haza, de keressük egymást.
Beszélt a választást követő napokról, a két tábor közötti megbékélésről, miközben sorolta a megtorlás és a bosszú tervbe vett intézkedéseit.
Egy dologról azonban nem beszélt, nem beszélt a háborúról. Nem mondott egy szót sem arról, hogy mit gondol a szomszédunkban zajló háborúról, nem tisztázta a viszonyát a háború kérdéséhez, nem mondta, hogy mi ebből ki akarunk és ki fogunk maradni, nem mondta, hogy nem engedi, hogy a gyerekeink meghaljanak Ukrajnáért. Abban a nagyvonalú történelmi tablóban, amit a kihívó több mint egyórás beszédében felvázolt, nem volt jelen a háború veszélye és nem volt jelen a béke igenlése. Magyar Péter elhallgatta a háborút. Hogy azért járt el így, mert ez az általa vezetett párt kimondott-kimondatlan alapelve lenne, hogy nem mondhatják el, hogy mire készülnek, mert akkor nem szavaznák meg őket, márpedig Brüsszel behódoltjaként nem tehetnének mást, mint amit Brüsszel követel tőlük, tehát a háború támogatását; vagy azért, mert fogalma sincs, hogy mi a helyzet és mi a jövő kihívása – nem tudjuk. Tulajdonképpen mindegy is, hogy miért (bár az első esetben a hiány magyarázata: morális bűn, az elhallgatás, a hazugság, a másik esetben, megengedő módon fogalmazva, egy képességbeli hiány: a tudatlanság, a kormányzóképesség hiánya), a lényeg, hogy
Magyar Péter nem tartja meghatározónak, lényegesnek, kezelendő problémának, a jövőnket meghatározó kérdésnek a háborút. Azt a háborút, amely tényleg egész Európát lázban tartja.
Már csak a hírek felületes követéséből láthatná, hogy Nyugat-Európa háborús pszichózisban van. Fegyverkezik, fontolgatja az általános hadkötelezettség bevezetését, a lakosságát a háborús nélkülözésére készíti fel, arccal a háború felé megy. Csak meg kell nézni, hogy mi zajlik Franciaországban, Németországban, Lengyelországban vagy éppen Brüsszelben. Brüsszel eldöntötte, hogy pénzzel, fegyverrel, majd később emberrel finanszírozza a háborút. És erről annak az embernek, aki Magyarország miniszterelnökének készül, egyetlen mondata sincs. Semmi. Ez több mint megdöbbentő.
Ha jövőre Orbán győz, azok is nyernek, akik a Tisza rendezvényén emlékeztek, mert kimaradunk a háborúból, és marad a béke. Ha a Tisza győzne, mindenki veszít, mert a kalandorpolitika háborús időkben tragédiával fenyeget.
Nekem ez a szempont a szerény hozzájárulásom ahhoz a kérdéshez, hogyan is ítéljük meg, hogy ki nyerte meg október 23-át.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!