A magyar csapat eredményei:
Aranyérem
0
Ezüstérem
0
Bronzérem
0

Heves vagy lassú?

1999. 11. 07. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Időutazást tettem a múltkor, érdekes volt. Időutazást úgy kell tenni, hogy az ember fogja magát és elutazik Heves megyébe valami ankétfélére, lakossági beszélgetésre, és ott elbeszélget a lakossággal, az meg ővele: mi újság a faluban? Hogy tetszik az Orbán-kormány? Hát a privatizációt ki tetszettek-e hordani lábon?... Illetve az ellenkező oldalról érkező kérdések: Hogyan készül az újság? Miért nem vastagabb a cím, vékonyabb a papír, nagyobb a példányszám?... Satöbbi. Zajlik a beszélgetés, kérdések-válaszok követik egymást, papíron minden úgy történik, ahogy ilyenkor történni szokott – csak valahogy csöndesebb, azt ne mondjam, bátortalanabb a házigazdaoldal. Sehol egy markáns kérdés, egy keményebb vélemény, semmi vita, semmi indulat. A felszínen hajózunk, nagy ívben kerüljük a hullámokat. Látnivalóan mindenki félti a bárkáját, révbe akar érni. Isten mentsen a móló szikláitól... Mi ebben az időutazás? Maga a beszélgetés. A tíz-tizenkét évvel ezelőtti Magyarországon érzem magam, ahol még újonc vendég a kritika, a szókimondás pedig gyermekcipben jár. Félénk, bizalmatlan tekintetek jobbra meg balra: vajon mondhatom-e, amit mondani szeretnék, vagy bajom lesz belőle? Hevesben vagyunk, uram – mondja az egyik házigazda az ankét végén, persze már kettesben. – Ez is Magyarország, csak a lassabbik fele. Itt még nem mindenki hiszi el, hogy tényleg megváltozott a világ, a régi félelemnek a gyökereiből sok megmaradt. Itt még kilencvennyolcban, a választások előtt is előfordult, hogy a munkaadók kijelentették: aki nem a szocialistákra szavaz, annak fel is út, le is út, megnézheti magát, úgyis megtudjuk, ki kire ikszelt... És ezek a szavak célba érnek, higgye el. Mondom, érdekes volt ez az időutazás. Egyszerre tanulságos és elszomorító. Látni önmagunkat, és találkozni újra azzal a félelemmel, amiről már azt hittük, legyőztük. Még nem győztük le. Aztán még másokkal is beszélgettem, velük is egyenként. Volt, aki kihívott a bejárat elé, merthogy odabent a falnak is füle van, nem mindegy, maradhat-e az állásában vagy ajtót mutatnak neki. Maguknak ott, Pesten könnyű – mondta ez az ember –, de ez itt csak Heves, errefelé még lassú a tempó. Hazafelé megálltam egy újságosbódénál. A pletykalapok mellett, mindjárt a Népszabadság szomszédságában A Szabadság című hetilap – a Munkáspárt lapja – vörös betűi néztek rám. A vezető írás címe: Mondjon le a kormány! Az állandó felcím is ismerős: Világ proletárjai, egyesüljetek! (Vagy az eszeteket használjátok – a szerk.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.