Következő mérkőzések
Skócia
21:002024. június 23.
Magyarország
Svájc
21:002024. június 23.
Németország

Higgyetek a szerelemben!

1999. 11. 21. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Jimi Hendrix hatvanas éveket idéző zenéje fogad az amfiteátrumszerűen meredeken magasba szökő kicsiny nézőtérre lépve. A Miskolci Nemzeti Színház harmadik évadja tart már úgynevezett beavató előadásokat ezen a játszóhelyen a diák közönség számára. Az elmúlt héten Vörösmarty Csongor és Tünde című művén keresztül vehettek részt a fiatalok egy ilyen „rituálén”.Az ember felnőtté válásának kezdetei egybeesnek az egyik legérzékenyebb életkorral, s az akkor nyert benyomásokat a lélek magával viszi örökre. Ez az időszak gyakorlatilag a középiskolás évekre esik. Ha ekkor – jó értelemben – fertőzzük meg a fiatalokat a színházzal, annak különös titkaival, amelyekkel a hagyományos előadásokon nem találkozhatnak, színházszerető nézőket teremtünk a jövő számára. Az alkotás misztériumával szembesülhetnek a beavató előadáson a nézők – magyarázza Hegyi Árpád Jutocsa igazgató-főrendező, az előadás rendezője. – Az eddigi beavató előadásokon a produkció végeztével invitáltuk beszélgetésre, illetve közös játékra a fiatalokat, most, a Csongor és Tünde esetében a Ruszt József-féle eredeti elgondolásnak megfelelően a darab közben állunk le több ízben, megvitatva: a szereplők miért éppen azt mondták és tették, amit. Az ötvenes évekből itt feledett mesejátékjelmezekben (tervező: Juhász Katalin) lépnek színre a szereplők. Hangosan, egymás szavába vágva, széles taglejtésekkel, ágálva szavalják Vörösmarty zengő verssorait. Csongor hímzett, sujtásos lajbiban, a Móricka elképzelte garabonciás diák, Tünde valódi ungarische csillogó hajú, porcelánfejű turistacsalogató tündér. „Álljunk le!” – harsogja túl a többi szereplőt Mirigy (Máhr Ági). „Elnézést kérünk, kedves nézőink” – fordul felénk, miközben maszkját lehámozza arcáról, amellyel mintegy megadja a jelet színészkollégáinak, akik elégedetlenkedve szabadulnak meg alkalmatlannak ítélt kosztümjeiktől. „Találjunk ki valami mást” – javasolja Tünde (Kovács Vanda). „Én Balgát úgy képzelem el, mint a csavargót a főutcában” – lelkesedik Molnár Sándor Tamás. Máhr Ágnes máris takarítónővé vedlik. „Akkor így is kell ám játszani” – inti Csongor (Magyar Attila), majd megnyugtat: mindent, amit láttunk, előre megbeszéltek. Megtudjuk, hogy a trocheusokban írt mű szinte óhatatlanul szavalásra készteti a színészeket. „Megkíséreljük élővé tenni a szöveget, úgy előadva, mint a hétköznapi életben” – ad végszót Magyar Attila, s kezdődik a játék. Ragyogó fehér, bő hippiruhában dobja lába mellé hátizsákját Tünde, majd spray-t halász elő belőle, s egy almafa sziluettjét fújja a tűzfalra. Ennyi lenne ma Vörösmarty édenkerti almafából és életfából faragott gyönyörű szimbóluma, a földi Üdlak, e világi megváltásunk kertjének büszkesége? A válasz már a beavató előadás nézőit illeti, hiszen saját nyers, egyszerű, vad világukkal szembesülhetnek. Csongor elcsábításakor a nézők választhatnak: Mirigy vagy Ledér legyen-e, aki némi ármánnyal elcsavarja az ifjú szerelmes fejét – mondja a rendező. – A mi előadásunkban Mirigy természetesen nem egy öreg, bibircsókos boszorkány, hanem egy köztünk élő, gonosz ember, aki úgy néz ki, akárcsak mi. Furcsa asszociációt eredményez ezáltal a jelenet, hiszen egy lecsúszott asszony a lányát küldi az utcára, hogy legyen miből megélniük. Egy nézőt felkérnek, segítsen a szavazatok összeszámlálásában, nehogy elfogultsággal vádolhassák a játszókat. Már emeli is a kezét, aki – mint Vörösmarty művében áll – Ledért szeretné látni, ahogyan elcsábítja Csongort. Közben Juhász Adrienne-től, Ledér megszemélyesítőjétől megtudjuk: ez a figura volt a prostituált első irodalmi ábrázolása hazánkban. S már meg is született a rögtönzött szavazás végeredménye, amelynek értelmében Mirigy lesz a csábító. „Ne ijedjetek meg, tudok másképp is kinézni” – nyugtat, majd fellebbenti kopott takarítónő-jelmezét, amely alól kivillan a csábos, csipkés fekete body. E kortárs légkört zúzzák szilánkjaira a színre robbanó ördögfiókák (Horváth László, Kriston Szabolcs, Varga Bálint), romantikus mesejelmezeikkel. Kis idő elteltével elunják, hogy egymás kosztümjeiben botladozzanak az áradó zenére ágálva. „Ebben a ruhában nem lehet játszani” – fejtik le magukról jelmezüket. „Sanyi, valami mai zenét rakjál be!” – utasítják a hangosítót. Felharsan a Scooter monoton gépritmusa, s a hímzett bársony helyébe szegecsekkel kivert, kopott bőr kerül. – Teljesen mai előadást akarunk létrehozni, ezért ezek a lecsúszott fiatalok éppen úgy viselkednek, akár az ördögök. Lopnak, csalnak, kábítószereznek – mondja Hegyi Árpád Jutocsa. – Ilma (Németi Gyöngyi), aki nagytermészetű, a testi szerelemben hívő nő, átváltoztatja a vad ördögöket a hatvanas évekből megismert szelíd hippikké, akik az eredeti mű nemtőfiguráinak megfelelői, s megmutatják Tündének a földi lét szépségeit. Amúgy meglehetősen leegyszerűsített koncepció szerint ölt testet Vörösmarty talányos műve, amelynek mentségére szóljon a beavatás megkövetelte közérthetőség. A terjengős mű szükségszerű kurtításai miatt Mirigy rókalánya, s Ledér figurája itt eggyé olvadtak. Ebben a világban a rókabundába öltözött utcalányt nem egyszerűen felfalja, hanem a vad nemi vágy tébolyában széttépi a három utcagyerek: Kurrah, Berreh, Duzzog. – Érdekes módon a tanárok meglehetősen konzervatívan álltak a produkcióhoz. Sokan a pátoszt hiányolták, s nem vették észre, hogy mi az álpátosz ellen küzdünk. Érzésem szerint megijedtek az újdonságtól. Vajon mit adhatnak így át a gyerekeknek? – tette fel a kérdést a rendező. – Mi azt hangsúlyozzuk: mindenekelőtt a szerelemben higgyetek, s csak aztán minden másban, mert egyébként, hosszú távon, ha a lelketek nincsen rendben, roncsok lesztek – mondja. Tünde lábnyomának lenyomata sem a hagyományos módon kerül a hármas elágazáshoz, azt ugyanis az előadás elején látott festékszóró segítségével fújják a díszletre. – A színház azért színház, hogy amit a színészek elhisznek, mi is elhiggyük, ha jól csinálják – magyarázza Magyar Attila. Az Éj (Máthé Éva) szenilis vénasszony képében jelenik meg, akinek kiszáradt ajkai megállás nélkül mozognak, miközben a gyászruhás alak érthetetlenül motyog maga elé. „Más sorsod is vár, nem kevésbé szomorú” – hangzik figyelmeztetése, az Üdlakot s szerelmét végre meglelő Csongor felé. Mi lehet a boldog vég után? – vetik fel a kérdést a szereplők. Mire célozhatott az Éj? Minden bizonnyal a hétköznapok keserűségeire, arra, milyen nehéz is megtartani a megszerzett boldogságot – vélik a játszók, s befejezésként megismétlik az előadás végét, kissé módosítva. „Jöjj, kedves, örülni az éjbe velem, ébren maga van csak az egy szerelem” – borul imádottja karjába Tünde, azonban a háttérből feltűnik Mirigy, s kaján vigyorral szemléli az ifjú párt.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.