(Hő)mérsékletről is szól az uniós csatlakozás, avagy:

Itt a tél és vele a fűtési szezon is. S miután az állam teljesen kivonult a közműszolgáltatások támogatásából, a távhőszámla kifizetése mind nagyobb terhet jelent a családi kasszák számára. A távfűtés legfőbb problémája a panelépületek nagy hővesztesége és a fogyasztás kényszerjellege. Márpedig az egyedi mérésre öt éven belül (amelyből már másfél év eltelt) mindenkinek át kell állnia, hiszen ez az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik alapfeltétele. Ám hogy ki fizeti ennek költségeit, az ma még tisztázatlan. A távfűtés árát mindenesetre a tényleges fogyasztás szerint kell majd fizetni, a társadalmi igazságosság alkotmányos alapelvének megfelelően. Ám azt kevesen gondolták át, hogy valójában milyen következményekkel jár az átállás.– A hazai távfűtési rendszerek sajátossága, hogy a központilag irányított gazdaság időszakában alakultak ki, és a már működő rendszer mellett az elmúlt években a fogyasztók többsége esetében tulajdonosváltás történt – tájékoztatott Bányai István igazságügyi szakértő. – Jelenleg mind a szolgáltató, mind pedig a fogyasztó kiszolgáltatott helyzetben van, mert egymásra vannak utalva, és egyik fél sem rendelkezik a halaszthatatlan korszerűsítéshez szükséges pénzforrásokkal. A probléma nagyságrendjét jelzi, hogy a lakosság mintegy 30 százaléka részesül távhőellátásban. Ebből adódóan felelősséggel nem lehet megelégedni azzal a magyarázattal, hogy nincs általános megoldása a fogyasztókat elsődlegesen érintő kérdéseknek, az egyedi mérés lehetőségének és a szolgáltatásból történő kilépésnek. – Ez összetett probléma. Vajon alkalmasak-e jelenlegi állapotukban a meglévő fűtési rendszerek arra, hogy a fogyasztók átálljanak az egyéni méréses módszerre vagy leváljanak a rendszerről? – Jelenlegi állapotukban általában nem alkalmasak, mindenképpen korszerűsítésre szorulnak. Az utóbbi években – pozitív kezdeményezésként – megfigyelhető volt a szolgáltatói oldalon az a törekvés, hogy megteremtsék az energiatakarékosság legelemibb feltételeit. A hőmennyiségmérés lehetősége a fogyasztói hőközpontokra korlátozódva lényegében már megvalósult. A kisebb lakóközösségeknél ez a fajta mérési lehetőség is alkalmas lehet eredmények elérésére, viszont a nagy lakótelepek fogyasztási szokásainak gyökeres megváltoztatása reálisan nem várható a fogyasztói központokban történő mérések bevezetésétől. A lakásonkénti mérések kialakítása műszakilag megvalósítható. Az átalakítások lakásonkénti költségigénye becsléséhez irányadó, hogy egy hőmennyiségmérő anyagára körülbelül 50 ezer forint, és minden független felszálló esetében több mérő beépítése szükséges. Az a hitelkeret, amit korábban a panellakások felújítására a kormány biztosított, csak a lakásállomány egy százalékának részleges felújítására volt elégséges, vagyis ezzel nem oldódott meg a probléma. Gondot jelent az is, hogy az épületen belüli rendszert a társasház új tulajdonosai a lakásokkal együtt megvették, és a tulajdonjogukból következően logikusnak tűnhet, hogy ennek a felújítását is ők végeztessék el. – Hallottunk már olyan esetről is, amikor a fogyasztó felmérte, hogy nem tudja tovább fizetni a fűtésszámláját, ezért kérte, hogy kössék ki a szolgáltatásból panellakását. – Igen. Sok olyan felmérésre került sor, amely azt vizsgálta, alkalmas-e a meglévő fűtési rendszer egy más típusú fűtési hálózat beszerelésére vagy a szolgáltatásból történő végleges leválásra. Ez mindig a konkrét adottságok függvénye, a nehézségek ellenére azonban meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy a fogyasztó végérvényesen vagy alkalmanként dönthessen arról, igénybe veszi-e a szolgáltatást vagy sem. Ugyanis semmilyen kényszerfogyasztás nem lehet társdalmilag elfogadható egy olyan gazdasági helyzetben, amelyben egyre többen szembesülnek a napi megélhetés, a napi kenyér előteremtésének problémájával. – A két meghatározó kérdés tehát az egyedi, tehát lakásonkénti mérés és a szolgáltatásból történő időszakos vagy végleges kiválás lehetőségének vizsgálata. – Valóban, ám az egyedi mérés kérdése nem választható el a szolgáltatás csökkentett vagy időszakos igénybevételével kapcsolatos kérdésektől, hiszen az egyedi mérés célja az egyedileg szabályozott fűtési mód kialakítása. Ez lehetőséget adhat a hatékony takarékosságra. – A panellakások szigetelése kritikán aluli, rengeteg hő vész el emiatt. – Sajnos ez igaz. Éppen ezért ajánlott az egyéni mérésre való átállás mellett a szigetelési munkálatokat elvégezni. Az utólagos szigetelés költsége az energiaköltségben mutatkozó megtakarítás viszonylatában nem látszik elviselhetetlennek. Annál inkább sem, mert hosszú távon megtérül. Gyakorta az is nagy javulást eredményez, ha a lakó leszigeteli saját ablakait. – Néhány vidéki városban már bevezették az egyéni mérési módot. Az eddigi tapasztalatok alapján az átalánydíjas vagy a méréses elszámolási rendszer bizonyult jobbnak? – Az elmúlt fűtési idény végén közel egyhavi díjukat kapták vissza azok, akik mérés alapján fizették a hőt. Az Állami Számvevőszék 1996-os vizsgálata alapján a mérésre áttért társasházaknál 7-10 százalékos megtakarítás adódott. A törvény a fogyasztói hőközpontonkénti, hőfogadó állomásonkénti vagy épületrészenkénti elszámolás lehetőségét írja elő. Várhatóan ott járnak majd jobban, ahol a lépcsőházankénti mérés kialakítására kerül vagy került sor, hiszen minél kisebb az érintett közösség, annál közvetlenebbül jelentkezik a takarékoskodás hatása. – Úgy tűnik, a törvény által preferált méréses elszámolás választása egyértelműen javasolható a fogyasztóknak. – Az első benyomások valóban ezt látszanak igazolni. Nem ennyire kedvező azonban a helyzet, ha a társasházon belül egy vagy több lakótárs nem tesz eleget díjfizetési kötelezettségének. A törvény értelmében a szolgáltatás díjának megfizetése a szerződéses jogviszonyban álló fogyasztó – vagyis a társasház – kötelessége. Ugyanakkor a szolgáltatás felfüggeszthető, ha a fogyasztó a díjat késedelmesen fizeti. Ez azt jelenti, hogy előfordulhat: a fűtés csak akkor lesz biztosítva, ha a renitens szomszédok helyett a lakóközösség befizeti a pénzt. Ezek a nehézségek azonban nem nagyon ösztönzik az újabb fogyasztókat a rendszerbe lépésre vagy a már meglévőket a bennmaradásra. – Nem lát alapvető ellentmondást a fogyasztó és a szolgáltató érdekei között? – A szolgáltatóknak meg kellene tartaniuk jelenlegi fogyasztóikat, új piacokat kellene szerezniük, és ennek hosszú távon egyetlen útja, hogy vonzóvá tegyék a szolgáltatást. A távhőellátás pedig csak úgy lehet vonzó, ha lehetővé válik a fogyasztók számára az önálló gazdálkodás. – Az átállásnak jelentős anyagi vonzata van, hogy lehet igazságos megoldást találni mind a fogyasztó, mind a szolgáltató számára? – Tekintettel arra, hogy a távhőszolgáltatás egyik résztvevője sem kellően tőkeerős, elsődleges cél kell legyen az átálláshoz szükséges finanszírozási forma kidolgozása, a pénzügyi feltételek teljes körű kidolgozása. Például költségvetési támogatás, hitelkonstrukciók kialakítása. A hitelekből történő finanszírozások – túl azon, hogy más lehetőség nincs – társadalmilag is elfogadhatóak – mondta végezetül Bányai István. A Budapesti Távhőszolgáltató Rt. (FŐTÁV Rt.) szolgáltatási igazgatója, Scheithauer Imre szerint a távfűtés terén csodák nincsenek. A hőfogyasztás szerinti elszámolás sem szolgálhat mindenki megelégedésére, de biztosan igazságosabb, mint a mindig támadható, átlagra épülő átalánydíj. Megszünteti végre az örök vita alapjául szolgáló helyiség-hőmérsékleti előírásokat, és ha nem is lakásonként, de legalább épületenként a fogyasztó döntheti el, hogy mikor milyen mértékben kíván fűteni. Sajnos a távfűtés energetikai és környezetvédelmi előnyei mára már alig kapnak hangot a hátrányaként hangsúlyozott magas ára miatt. Tény, hogy négy-hatszázezer forintos évi nettó jövedelemből egy átlagos lakótelepi lakás fűtésére és melegvíz-fogyasztására 90-110 ezer forintot kifizetni – ez valóban nem könnyű. – Hogyan tud majd segíteni a FŐTÁV Rt. a mérés szerinti elszámolás melletti takarékoskodásban? – A hő mennyiségének mérésén alapuló elszámolásnál a felhasznált hő költségtakarékoskodási intézkedésekkel csökkenthető. Ilyen intézkedés hozható az épületet, épületeket ellátó hőközpontban – miután a hőközpont a tulajdonunkban, kezelésünkben van, ez a mi dolgunk ––, és hozzájárulhatnak a fogyasztók az épületen, illetve az épület fűtési rendszerén. A hőközpontban lehet például az ellátott épületekre vonatkozóan szabályozni – a fogyasztói közösség igényének megfelelően – a fűtés mértékét, míg az épület fűtési rendszerén lehet megoldani a radiátoronkénti szabályozást, vagy megszüntetni a földszint és a 10. emelet közötti 4-5 Celsius-fokos különbséget. Egyes takarékossági intézkedéseket csak költségek árán lehet megvalósítani. Ilyenkor természetesen megvizsgálandó, hogy a befektetés menynyi idő alatt térül meg. A jelenlegi átalánydíj nem teszi érdekeltté a fogyasztót az épület fűtési rendszere hibáinak javításában, illetve korszerűsítésében, a szolgáltatónak pedig rendelet szerinti kötelessége, hogy a tulajdonában nem lévő, általa nem kezelt épületfűtési rendszeren keresztül biztosítsa az egyes helyiségekre előírt hőmérsékletet. Ezt tökéletesen megvalósítani szinte lehetetlen. – Lehet, hogy ez is az oka annak, hogy egyesek le kívánnak válni a távhőszolgáltatásról? – Bár az igazi megoldás a lakásonkénti szabályozhatóság és a felhasználással arányos díjfizetés lenne, a szerencsére csak kevés számú leválási igény nem az elégtelen szolgáltatás, hanem a magas távhőköltség okán keletkezik. Átalánydíj mellett a kiválások a távhőn maradók költségét növelik, azaz ha a 240 ezer távfűtött lakásból 100 kiválna, akkor a főváros távfűtésének költségét 239 900 felé kellene elosztani. Ha mindez viszont a mérés szerinti elszámolásnál következik be, akkor a kiválók az őketaddig ellátó hőközponthoz tartozó fogyasztói közösség tagjainak terhét növelik. Könnyű belegondolni, hogy ha 50 lakásból 10 kiválik, akkor az egyébként az egész épületet behálózó épületfűtési rendszer karbantartási, javítási költsége és az esetleges lépcsőház, illetve közös helyiség fűtési költsége, valamint a kikapcsolt lakások felé áramló hő költsége – is már csak a maradék 40 lakás közt osztható fel. Nem véletlen, hogy a törvényalkotók a kiválást valamennyi érintett hozzájárulásához és több más fontos feltételhez kötötték. – A távhő költségét a hálózati veszteség is befolyásolja, azt viszont csak a távhőszolgálatató tudja befolyásolni. – A fővárosi távhőhálózat relatív – azaz a forgalmazott hőre vonatkoztatott – hővesztesége megfelel a nyugat-európai városok átlagának, azaz éves szinten 10-11 százalékos. A távvezetéki hálózat állapota és szigetelése tehát nem kritikus, új szakasz építésénél és felújításánál pedig világszínvonalú vezetéket használunk. A távhőszolgáltatás hőtermelésének tüzelési hatásfoka is kitűnő, jobb, mint az egy-egy épületet vagy lakásokat fűtő kisebb kazánoké. A hőtermelés gazdaságosságát lehetne viszont növelni, úgy, hogy a forróvíz-termelő kazánok helyett villamosenergia-termeléssel állítanák elő. Azaz egy tüzelőanyag elégetéséből két bevétel származna, így a távhő ára csökkenhetne. Sajnos ehhez beruházásokra, pénzre lenne szükség, a távhőszolgáltatónak pedig csak a távhődíjakból van bevétele. Egyes nem FŐTÁV Rt.-tulajdonú budapesti erőműveknél folyamatban vannak ilyen beruházások, és sikerült is olyan hosszú távú megállapodásokat kötni, melyek csökkentik majd a körzetükben a hőárat. – A mérés szerinti elszámolás átállásának is van költsége. Minden teher a fogyasztókra hárul? – A távhőtörvény hőközpontonkénti, hőfogadónkénti mérést ír elő. Ötszázhat, hőközponttal, hőfogadóval nem rendelkező épület kivételével ez a fővárosban a távhőszolgáltató költségére megvalósítható. Sajnos ötszázhat épületbe nem lehet a mai műszaki adottságok mellett mérőt építeni, így itt költséges átalakításokra van szükség. Az átalakítás csak egy kismértékű, meghatározott időtartamra szóló díjemelésből finanszírozható. Az épületfűtési rendszerek esetleges korszerűsítése – hogy azok jobban megfeleljenek a mérés szerinti elszámolásnak – már fogyasztói feladat. Igyekszünk ezen a területen is segíteni úgy, hogy egy kedvező banki hitelkonstrukcióval fel fogjuk ajánlani az ilyen munkát. Ahol az épületfűtési rendszer részleges vagy teljes felújításra kerül, ott a várható költség lakásonként mintegy 40 ezer forintnál kezdődik. Gondolok itt olyan minimumra, mint a szabályozhatatlan egycsöves fűtések szabályozhatóvá tétele. Természetesen a költség a lakóknak visszatérül, hiszen a korszerűsített rendszerrel általában 10-25 százalékos megtakarítást lehet elérni. – Van-e már olyan lakóház, ahol átálltak egyéni mérésre? – Igen, saját kérésre 300 lakóházban már hőközponti mérés szerint történik az elszámolás, és a tapasztalatok jók. Általában azokon a helyekenvan nagyobb megtakarítás és jobb minőségű fűtés a házban vagy épületcsoportban, ahol van kapcsolattartó felelős, aki azon túl, hogy az épületen belüli problémákat is megoldja, napi kapcsolatot tart velünk is – mondta végezetül Scheithauer Imre. Fáy Barnabás, a Gazdasági Minisztérium PHARE-irodájának vezetője elmondta, hogy a „PHARE Társfinanszírozású Energiahatékonysági Rendszer” keretében kedvezményes hitel felvételére van mód, amelyet a Raiffeisen és a Kereskedelmi és Hitelbank Rt.-nél lehet megpályázni. A pályázati anyagból megtudtuk, hogy közvetlen egyéni lakossági fogyasztó, energiatermelő, -szolgáltató és -elosztó vállalat (az önkormányzati tulajdonú távhőszolgáltatók kivételével), állami vállalat, állami, kormányzati intézmények számára azonban e hitelkonstrukció nem nyújtható. A pályázók körét a magánszektor, illetve a magánosítás alatt álló vállalatok, önkormányzatok, önkormányzati tulajdonú vállalatok, független közintézmények (például alapítványok, magániskolák) alkothatják. A hitel futamideje maximum nyolc év, a megvalósítás türelmi ideje a beruházási időtartam, de maximum három év lehet. A kölcsön igényléséhez – mint saját erőnek – a beruházás minimum 10 százalékának megfelelő összeggel kell rendelkezni. A PHARE-támogatás összege a beruházás összköltségének 25 százaléka (minimum 20 000 ECU, maximum 400 000 ECU) lehet, nullaszázalékos kamatlábbal. Az energiahatékonysági beruházás jellegzetes fajtái az alábbiak: meglévő nem hatékony energiatermelő és -átalakító berendezések korszerűsítése vagy cseréje, energiaigény csökkentése, korszerű szabályozástechnika beépítésével, a hőszigetelés javítása a hőveszteség csökkentése céljából. Mindenesetre az a tény, hogy a fűtési rendszerek korszerűsítésére – ha nem is lakossági fogyasztók számára, de – létezik kedvezményes kamatú támogatás, egy lépéssel közelebb visz ahhoz, hogy 3,5 év múlva minden központi fűtéses lakásban lehetőség nyíljék az egyéni hőmennyiségmérésre. Akkor talán nem jár senki úgy, mint Csáky Tibor, aki 1995-ben olyan anyagi helyzetbe került, hogy nem tudta tovább fizetni a fűtésszámláját. Ezért 1996 februárjában írt a FŐTÁV Rt.-nek, és kérte, hogy szüntessék meg lakásában a szolgáltatást. Ezt azóta sem tették meg, és – bár Csáky Tibor még akkor lezárta ö