Hű, hó!

1999. 11. 22. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Minálunk is rettenetesen esik a hó, az egész környék egyvégtében havat lapátol, lépcsőt söpör, járdát sóz – de az nem sokat ér, lám a sarki szomszéd is majdnem a nyakát szegte az imént, amikor lefelé araszolt a kisboltba kosárral, cekkerrel, üres üvegekkel. (Valamit mondott is, miközben elvágódott a letaposott havon, nem merném idézni.) Reggel egyébként én is így jártam a házból lefelé vezető lépcsőn, bár üres üveg nem volt nálam, csak két lézengő macskát sodortam le a bejárati ajtótól, de már jobban vannak. Megjött a tél. Különös, ahogyan a környék reagál rá. A szomszéd Lajos például három napja (akkor kezdődött el a havazás) egyfolytában fütyörészik, kurjongat és hejehujázik, holott már megállapodott embernek számít. Mégis. Rikoltozva, csujo-gatva tologatja a havat mindenfelé, ha Demszky látná, szerződtetné a sztárhóhányókhoz. Vagy itt van a szemközti Feri. Miközben kétszer is beásta magát autóval az út melletti árokba, egyszer sem esett kétségbe, sőt. Vidáman füttyentett át mifelénk – helló, hahó, puszi! –, arcán kedves grüberlik jelentek meg, tekintetében rőzselángok égtek, mi meg máris szaladtunk, hogy kitoljuk szegényt a gödörből. Vagy itt vagyok én. Azon veszem észre magam, hogy visongva dobálom hógolyóval az átellenben lakó Ernőt, holott nem érdemli meg, szegény, mert becsületes tisztviselő, nyolctól négyig tisztvisel, aztán meg hazajön nyakát szegni ezen a síkos, lepusztult földúton. Különös dolgokat hoz ki az emberből a hóesés. Két vagy három évvel ezelőtt – éppen a Hernád utcai iskola előtt jártam – belekeveredtem egy iskolai hócsatába. A nyolcadik á dobálta a hetedik cét, mire én hadba szálltam a hetedik cé oldalán egy parkoló Trabanthoz lapulva, és – bár elveszítettük a csatát – igen jól érintett, amikor a piszok nyolcadikosok tarkón, fejen és ágyékon dobtak a hógolyóikkal. Mondom, érdekes ez a hó. Mindannyiunknak jót tenne, ha az önkormányzatok is kedvesebben viszonyulnának a télhez, mint ahogyan eddig. Nem aggódni meg nyafogni kéne a sok leesett hó miatt, hanem odamenni, arrébb lapátolni, hóembert készíteni belőle, meg hógolyót. Megdobálni az ellenfelet – az meg visszahajigálna. A végén aztán mindenki kibékülne egymással. Mint akik egy országban élnek. Mint a mesében.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.