Jövő nélkül nincs múlt

Régen olvastam ilyen jól megírt történelmet, humort, információt és nosztalgiát egy újságcikkben (Bayer Zsolt: Burgenland – Kismartoni járás, Napi Magyarország, 1999. október 30.). Gratulálok, és még több ilyet! Hallottam korábban Bayer úrról, ami nem volt mindig a legkedvezőbb, bár csak másoktól, nem ismerjük egymást, fejlődünk, érlelődünk, mint a jó bor, de nem öregszünk, csak – ha lehet – okosodunk. Én, gróf Nádasdy Ferenc, így próbálok élni és valamit adni nemzetünk és a világ jövőjéhez. Nem csak azért írok, mert családom szerepet játszott abban a régióban, amiről a cikk szól. Kár, hogy Léka és híres vára nem került bele ebbe a cikkbe, talán majd egy következőbe. Nagy szerepet játszott benne szegény öreg Ferenc ősöm, aki 1671-ben fő- és jószágvesztésre lett ítélve. Még ősi nevét sem használhatta több mint 20 évig. Felesége Eszterházy Júlia volt, akiről szó van a cikkben. Még egy érdekesség talán, sőt kettő: a Nádasdy-család, amely akkor már egy nádort – Tamást – adott országának, és Nyugat-Magyarország legtekintélyesebb családjai közé tartozott. Több mint húsz évig nem használhatta nevét, Kreutznak kellett hívni a családot. 42 év múltán, a kommunizmus bukásával Magyarországon élve, végre büszkén használhatom történelmi nevemet. Ma már nem kell senkinek fejét veszteni.