Kell egy jó kapcsolat

Katonai szakértők szerint ma már nem nehéz egy műholdas adást lehallgatni, így azt akár az oroszok, akár a szerb hadsereg technikusai könnyedén megtehették a koszovói válság alatt. Ezért is használták a Taszáron állomásozó amerikai katonák – a meglévő kommunikációs eszközök mellett – a Pannon GSM telefonjait. Nemcsak a békeidőben, de a harctéren is.Megbízható forrásból származó információink szerint az amerikai hadsereg (U. S. Army) a koszovói háború alatt és előtte legalább 500 mobiltelefont rendelt a Pannon GSM-től. A választás azért esett erre a szolgáltatóra, mert tulajdonosai 100 százalékban külföldiek, és az amerikai hadsereg köztudottan nem szívesen dolgoztat hazai beszállítókkal. Suba János, a Pannon GSM sajtófőnöke megkeresésünkre nem volt hajlandó kommentálni az értesülést. Ezt azzal indokolta, hogy egyrészt előfizetőkről harmadik félnek nem adnak ki semmiféle információt, másrészt – elmondása szerint – előfordulhat, hogy olyasvalaki vásárol telefonokat, akiről a Pannon GSM központjában nincs is tudomásuk, mert az üzletet viszonteladókon keresztül bonyolítják le, s azok a telefont bárkinek továbbadhatják. Informátorunk állítja, hogy ezt a taszári üzletet egy amerikai cég közbeikatatásával ütötték nyélbe. Az is tudomásunkra jutott, hogy már több olyan amerikai katonát, akik kaptak a telefonokból, hazaküldtek feletteseik, vagy áthelyezték őket, mert – békeidőben! – havi másfél millió forintnyit telefonáltak. Informátorunk azt is elmondta, hogy a koszovói bevetések előtt havonta több tízmillió forintos nagyságrendben telefonált az említett mobilokon az amerikai hadsereg, de a koszovói háború befejezése óta ez az összeg megközelítőleg a felére csökkent. Úgy tudjuk, szerte Európában ezen a kommunikációs csatornán tartják a kapcsolatot egymással és a családdal a katonák. Több jel utal arra ugyanakkor, hogy az amerikaiak vészhelyzet esetén is eredetileg a polgári szféra számára kifejlesztett mobilon tartják egymással és az akcióközpontokkal a kapcsolatot – a meglévő speciális csatornák mellett. Amikor több száz harci gép van bevetésen, a katonai műholdak egyszerűen túlterheltek. A mobiltelefon-hálózatoknak viszont lényegesen nagyobb a kapacitásuk, és lehallgatásuk is igen nehéz. Ezzel az eredetileg polgári célokra kifejlesztett kommunikációs rendszerrel vélhetően nem számolt a szerb hadsereg sem a koszovói válság során. Valószínűleg az amerikai G. I. a harctérre is magával viszi GSM-jét: tény, hogy amikor május 21-én megérkezett hazánkba 24, F–18 Hornet kétüléses vadászrepülő, még aznap rendkívüli sürgősséggel rendelt az amerikai hadsereg 48 mobiltelefont, amit azonnal le is szállítottak. Joanne Farris, a taszári egység sajtóközpontjának vezetője szűkszavúan csak annyit mondott kérdésünkre, hogy az amerikai hadsereg valóban használ rádiótelefonokat, de hogy hol, mikor, mennyit – katonai titoktartásra hivatkozva –, érthető okokból nem árulta el. Úgy tudjuk, rádiótelefonon keresztül kommunikáltak a központtal annak az F–117-es lopakodó bombázónak a pilótái is, amelyet a bevetés során lőttek le Jugoszlávia felett. A szerbek nem találták meg a két pilótát, mivel három óra múlva már Taszáron voltak. Műholdas adóvevőjüket azért nem használták, mivel félő volt, hogy a szerbek figyelték ezeket a kommunikációs csatornákat. A magyar mobiltelefon-rendszereket köztudottan nem lehet könnyen lehallgatni. Az európai szabályozás kimondja, hogy minden távközlési szolgáltató, (műhold, mobiltelefon stb.) kötelessége biztosítani, hogy maga a szolgáltatás lehallgatható legyen, az EU-tagállomokban, enélkül semmiféle tenderen nem indulhat a pályázó. Nálunk szokás szerint ez a koncessziós szerződésekből „kifelejtődött”, ezért csak állami szubvenciókkal valósítható meg a lehallgatás technikai feltételeinek létrehozása. Katonai szakértők állítják, hogy manapság a katonai hadviselés annál sikeresebb, minél több polgári eszközt tudnak bevetni, hiszen ezek ellenőrzése lényegesen bonyolultabb, mint a katonai technológiáé.