Orosz energia: megint Brüsszel döntene helyettünk

Az Európai Parlament szakbizottsága támogatja azt a javaslatot, amely 2026. január 1-jétől megtiltaná az orosz kőolaj- és földgázimportot az Európai Unióba. Hortay Olivér, a Századvég kutatóintézeti igazgatója szerint a lépés súlyos gazdasági és ellátásbiztonsági következményekkel járna, és újabb energiaválságot idézhet elő. Az elemző hangsúlyozta: az orosz földgáz és kőolaj teljes embargója semmilyen észérvvel nem indokolható, ráadásul jogi aggályok is felmerülnek.

Vlagyimir Putyin orosz elnök és a Gazprom képviselői Forrás: AFP

Magyarország feladata most, hogy szövetségeseket gyűjtsön

– hangsúlyozta az elemző, majd kitért rá, hogy az elmúlt időszakban lehetett arról olvasni, hogy Szlovákián kívül más nagy tagállamok, például Franciaország és Belgium is kritikát fogalmazott meg a törekvéssel kapcsolatban. Kitért rá, hogy ennek a tilalomnak nagyon súlyos következményei lennének az Európai Unió egészére nézve. 

A törekvés, amit az Európai Bizottság és a Parlament megfogalmazott, az semmilyen észérvvel nem indokolható

– mondta. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Dan Jorgensen energiaügyi biztos elmondták, hogy örökös szankciót vetnének ki az orosz energiahordozókra, mindegy, hogy hogyan alakul a háború, mindegy, hogy ki vezeti az egyes országokat, soha többé egyetlen egy molekula orosz olajat vagy gázt sem szeretnének az európai piacon látni. 

Könnyű belátni, hogy egy ilyen típusú örökös embargó a világ egyik legnagyobb szénhidrogén-exportőrével szemben, az nem egy észszerű törekvés

– emelte ki. Azzal folytatta, hogy ha az intézkedést sikerülne véghezvinni, az a gázpiacon egy a 2022-eshez hasonló mértékű kínálati sokkot okozna. 2022-ben az európai piacon hozzáférhető gáz mennyiségének csökkenése rövid távon egy korábban nem látott mértékű árrobbanást idézett elő, majd az azt követő korrekció után is az új egyensúlyi árszintek több mint kétszer olyan magasan alakultak, mint az energiaválság előtti időszakban. 

Az energiaválság előtt az Európai Unió a gázbeszerzéseinek negyven százalékát Oroszországból biztosította. Ez a tavalyi évre 19 százalékra csökkent, és ennek az volt az ára, hogy míg az energiaválság előtt a gáz tőzsdei egységára 15 és 20 euró között mozgott, a tavalyi évre már jóval 30 euró fölé emelkedett.

A tavalyi Draghi-jelentés világosan rámutatott, hogy ez a piaci áremelkedés, ami ráadásul a villamosenergia-árakba is átgyűrűzött, az Európai Unió egyik legfontosabb versenyképességi kihívásává nőtt föl. 

Könnyű belátni, hogyha az Európai Bizottság a maradék majdnem húszszázalékos orosz kitettséget is kipucolná az európai gázkínálatból, azzal egy újabb jelentős áremelkedést idézne elő, és tovább mélyítené a versenyképességi problémákat

– hangsúlyozta az elemző. 

Az orosz olaj utat talál magának Európába

Az olaj esetében a hatodik szankciós csomag keretében a tengeren keresztül érkező olaj és olajtermék-szállítmányokat már szankcionálta az Európai Unió, ennek megfelelően papíron az orosz kitettség 26 százalékról három százalékra csökkent, csakhogy ezzel párhuzamosan nagyon megszaporodtak azok a szállítmányok, amelyek keretében az orosz olaj közvetítőkön – Indián, Törökországon vagy Kazahsztánon – keresztül jut el az Európai Unióba. Ugyanaz a volumen, amely korábban az oroszok oldaláról értékesítésre került, most nem közvetlenül az Európai Unióba, hanem például Indiába kerül leszállításra, majd Indiából a finomított olajtermék pedig eljut az Európai Unióba. 

Nem véletlen, hogy India orosz olajimportja az EU hatodik szankciós csomagjának hatálybalépését követően a korábbi harmincszorosára növekedett és India az egyik legfontosabb beszállítójává vált az Európai Uniónak

– magyarázta. Amellett, hogy egy teljes energiaembargó nagyon nehéz helyzetbe hozná a tengerparttal nem rendelkező, jelenleg vezetéken keresztül vásárló országokat – elsősorban a közép-európai régiót, részben Magyarországot –, fölveti azt a kérdést, hogy mihez kezdenek majd a közvetítőkön keresztül történő vásárlással. 

Hogyha ezzel nem csinál semmit az Európai Bizottság, akkor azzal beismeri, hogy az egész szankciós politikája álságos, hogyha viszont a közvetítőkön keresztül történő beszerzéseket is korlátozza, azzal katasztrofális gazdasági, társadalmi helyzetet idéz elő. 

Folynak a viták a határidőkről

Az elmúlt fél évben nagyon nagy vita volt az Európai Unióban arról, hogy milyen határidővel fogadtatná el az Európai Bizottság ezt a teljes energiaembargós javaslatot. A hosszú távú szerződésekre vonatkozóan például korábban egy 2027-es határidő volt meghatározva, és ezt tolták ki 2028-ra, majd ennek visszaállítására tett javaslatot a Parlament.  

Az elemző rávilágított, hogy a határidőről szóló vita egy álvita: korábban egyetlenegy tagállamnak sem sikerült tartania a szankciós célokban megjelölt határidőt, mert egy büntetőintézkedés mindig válaszintézkedést vált ki és olyan szankciós spirált indít be, amelynek beláthatatlanok a következményei. Németország például 2022 márciusában bejelentette, hogy 2024 nyarára leválik az orosz gázról. Ebből egy olyan kereskedelmi konfliktus alakult ki, amelynek következményeként 2022 augusztusának második felére már egyáltalán nem érkezett gáz Németországba közvetlenül Oroszországból, szeptemberben pedig az Északi Áramlat gázvezetéket is felrobbantották.

Lengyelország is 2022 márciusában bejelentette, hogy év végéig leválik az orosz gázról. Májusban már nem érkeztek szállítmányok a rubelben történő fizetés körüli adok-kapokot követően. 

Amikor az Európai Unióban a határidőről megy a vita, akkor egy teoretikus állapotról vitáznak a felek. Hogyha elköteleződne a közösség egésze a teljes energiaembargó mellett, az vélhetően az orosz oldalról is kiváltana egy válaszintézkedést. 

Mi lesz így a hosszú távú szerződésekkel?

Számos aggály merül még fel a gazdasági és ellátásbiztonsági problémákon túl, például jogi aggályok azzal kapcsolatban, hogy mi lesz a hosszú távú szerződésekkel. Az Európai Bizottság amellett érvel, hogyha ő kereskedelempolitikai intézkedésként lehetetleníti el az orosz gáz beszerzését, akkor erre hivatkozva az európai vállalatok büntetlenül felmondhatják majd a hosszú távú szerződéseiket Oroszországgal. 

Azonban a szakértő szerint ennek nem túl sok jogi alapja van, legalábbis egyelőre nem tudta ezt kellő mélységben alátámasztani az Európai Bizottság

– kifogásolta az elemző. Majd úgy folytatta, hogy egy hosszú távú gázszerződést csak havária helyzetre hivatkozva lehet felmondani. Az pedig, hogy az Európai Bizottság egy új szabályozást vezet be, aligha tekinthető havária helyzetnek. Hogyha átnyomnák ezt a kereskedelempolitikai intézkedést és ténylegesen arra kényszerítenék az európai vállalatokat és tagállamokat, hogy felmondják a hosszú távú szerződéseket, akkor nagyon jelentős kártérítést kellene, hogy fizessenek – zárta az interjút Hortay Olivér, a Századvég kutatóintézeti igazgatója.

Borítókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök és a Gazprom képviselői (Fotó: AFP)