Cselényi Lászlónak, a Duna Televízió filmrendezőjének-szerkesztőjének neve diákszínházi előadások sokaságát, riportok, dokumentumfilmek, sorozatok százait fémjelzi. A közelmúltban Tamási Áron-díjjal jutalmazott rendező – saját bevallása szerint – már igen korán kezdett érdeklődni a színház iránt. A nagyszerű indulás Harag Györgynek, a rendezőmágusnak volt köszönhető, aki mellett Cselényi asszisztensként dolgozott. Később a kolozsvári bábszínházhoz került, majd egy helyi szakember biztatására a film felé fordult. A hetvenes évek közepétől 1982-ig volt a bukaresti magyar televízió munkatársa, de addigra – így Cselényi – a hatalomhoz fűződő viszonya már anynyira elfajult, hogy mindenképpen döntenie kellett: marad vagy kényszermunkatáborba zárják. Az áttelepedés tönkretette egzisztenciáját; a Magyar Televízióhoz ment, ahol végre újra dolgozhatott. Az erdélyi éveket így összegzi: – Nagyon kedves filmem A csángó asszony, amelyhez Marosi Júlia egy nagybeszédű, mesélő öregasszony élettörténetét vette föl magnetofonra. Ennek a hiteles szövegnek bizonyos részeit – megszerkesztve – Kakucs Ágnes Veszprémben élő, szintén erdélyi színésznő megtanulta, és egy önálló esten be is mutatta. Három éve jött át az MTV-től a Duna Televízióba, ahol – állítása szerint – eredendően is helye lett volna. Sok száz riport és sorozat fűződik nevéhez. Kiemelkedik közülük I. Mihály román királyról készült portréfilmje, amely annak idején hatalmas visszhangot váltott ki: az akkori román nagykövet egyenesen a televízió elnökéhez ment könyörögni: az opus ne kerüljön adásba. Az ügy ideig-óráig húzódott, végül levetítették a filmet. Nem olyan régen Los Angelesben forgatott filmet Szörényi Éva ötvenhatos színésznőről, s Baránszky Lászlóról, aki a napokban halt meg. A világ kisebbségei című sorozata a határainkon túl is nagy visszhangot váltott ki. E munkájában a rendező „a világ békés oázisait” mutatja be, üzenete sok néző számára életbevágó: „Meg lehet oldani a problémákat; igenis létezhet harmónia egy többség és egy kisebbség között. Ugyanakkor nem szeretetről van szó; az egymás mellett élő különböző népeknek és etnikumoknak nem kell imádniuk egymást, csak tisztelniük!” – vallja a szerző.

Egy speciálisan átalakított autót kapott a súlyosan megsérült balettművész