Következő mérkőzések
Horvátország
15:002024. június 19.
Albánia
Németország
18:002024. június 19.
Magyarország

Mi a titka?

Kerényi Mária
1999. 11. 10. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kérdés egy népszerű műsorsorozat címe, a Meixner Mihály szerkesztésében sugárzott kiváló művészportréké, s jómagam csak kölcsönvettem a mostani kivételes alkalomra, amikor is a jubileumi évadjába lépett Rádiókórus arcélét készülök fölvázolni. A múlt hét számos koncerteseményét iniciáló két hangversenyük, s az 50. születésnapjukra szerkesztett CD igazán elegendő alap e nagyszerű testület karakterének megragadásához, noha sokoldalúságuk teljes spektrumát nem jeleníti meg, hiszen tevékenységük nemzetközi visszhangot kiváltott operafejezete, valamint ugyancsak gazdag operett-, daljáték- és musicalreper-toárjuk például nem szerepel benne. De szerencsére sokan őrzünk eleven emléket pompás Idomeneójukról – amit Athén után a pesti Zeneakadémia közönsége is elragadtatással ünnepelt –, margitszigeti Víg özvegy-szériájuk Monarchia korabeli hangulatáról, gyönyörű Vukán-ősbemutatójuk (a pápalátogatásra komponált jazzmiséről van szó) áhítatáról – s még hosszan folytathatnám a különféle zenei műfajok világában való jártasságuk taglalását, ha hiánytalan listát kívánnak összeállítani szakmai horizontjuk tágasságáról. Ám erre vállalkozzék majd a monográfus (remélem, lesz ilyen, mert a fél évszázad óta zeneéletünk zászlóshajói közé tartozó testület történetét mielőbb ajánlatos volna feldolgozni), én beérem az említett három forrás nyújtotta limitált keresztmetszettel. Abból is kielemezhető ugyanis a Rádiókórus előadói varázsának számos titka. Díszhangversenyük grandiózus műsorát három karigazgatójuk dirigálta: Sapszon Ferenc, aki 30 évet dolgozott velük, Erdei Péter, akinek nevéhez seregnyi kortárs mű bemutatása fűződik, s a „legjobb kórusprodukció” kategóriában Grammyre nominált CD előkészítését, valamint az utóbbi nyolc év zenitnívóját garantáló Strausz Kálmán. Az a capella-félidő Bartók- és Kodály-opusaiban klasszi-kus formakultúráját, kristálytiszta szövegmondását, lenyűgöző szuggesztivitását csillogtatta meg Sapszon keze alatt az ünnepelt énekesgárda; az Erdei irányításával megszólaltatott német motettában pedig – ami roppant követelményei és monumentalitása okán Richard Strauss legritkábban előadott, ámbár legjelentősebbnek tartott vokális alkotása – hibátlan perfekciójával keltett bámulatot. A szünet után Strausz intésére hangzott fel Schubert zenekart, kórust és szólistákat foglalkoztató Esz-dúr miséje, amiben átszellemült emelkedettség, dús színpaletta és hihetetlenül változatos dinamika jellemezte a Rádiókórus interpretációjában életre keltett szépséges kartételeket. Mindenszentek estjén ez a program volt a jubilánsok tedeuma. Aztán jött a halottak napja, s akkor Verdi Requiemjében léptek pódiumra a MÁV Szimfonikusok partnereiként, Gál Tamás nagyvonalú karmesteri elképzeléseit nemcsak megvalósítva, de a zeneélet friss sírhantjai felett mondott búcsú fájdalmát (amit a koncert elején a zenekar igazgatója foglalt szavakba) szívbemarkoló személyességgel hitelesítve is. A legösszetettebb impressziókat mégis a CD-re került bő órányi válogatásnak köszönhetem: 14 mű, illetve műrészlet 11 dirigens személyiségén átszűrve is mindig ugyanazt az előadói eszményt és morált tükrözi, ami máig meghatározza a kórus arculatát. A Rádiókórus vonzerejének számomra ez a legfőbb titka.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.