Milliárdos károk itt, milliárdos hasznok ott

– A Honvédelmi Minisztérium (HM) jelenlegi felelőseit félrevezetik, a valóságos információkat eltussolják, az idő múlására játszva akartak kibújni a felelősség alól az előző vezetés idején az ügyben érintettek – állítja Lakatos András. A Hungária Immobília egyik tulajdonosa a szaktárcával folytatott perről szólva elmondta; számára érthetetlen, miért vállalná át az új vezetés az elődök felelősségét olyan kérdésben, melynek politikai végkimenetele szinte beláthatatlan. Nem érti azt sem, miért nem veszik észre a minisztérium vezetői, hogy a peres ügy miatt elrendelt belső vizsgálatot ugyanazok a személyek irányítják, akik felelősek lehetnek a kialakult helyzetért.Részítélet született a HM és a Hungária Immobília (HI) két éve tartó perében, amelyben a gazdasági cég másfél milliárd forint kártérítést követel. A Fővárosi Bíróság október 19-i közbenső ítélete alapján peren kívüli megegyezést szorgalmaz az ítélőszék, már csak azért is, mert a megbízásos jogviszony tényét nem vitatja, és megállapítja, hogy az elvégzett munkáért díjazás jár. Lakatos András, a HI egyik tulajdonosa elmondta: 1995 nyarán Janza Károllyal, a tárca akkori pénzügyekért felelős helyettes államtitkárával folytatott tárgyalásukat követően dolgozták ki a honvédség használaton kívüli olajtározóinak újrahasznosítási tervét. Ezzel együtt a lejárt szavatosságú lőszerek, robbanó- és veszélyes anyagok megsemmisítésére vonatkozó elképzeléseket is vázolták. Az ötlet annyira jónak bizonyult, hogy a helyettes államtitkár ösztönözte a gazdasági céget a terv megvalósítására. Ennek alapján született meg a Központi Olajtározó és Forgalmazó Rt. terve is, amelynek több mint 80 százalékban a HM lenne a tulajdonosa, s a későbbi hasznon is ilyen arányban osztoztak volna. Másfél év alatt szinte indulásra készen állt a csapat, amikor egyik napról a másikra Janza viselkedése teljesen megváltozott. Annak ellenére, hogy a HM kollégiuma is elfogadta az előterjesztést, mi több, kormányülés elé is szándékozott vinni, a pénzügyekért felelős helyettes államtitkár minden kapcsolatot felfüggesztett Lakatos Andrásékkal. Amikor a jelentős anyagi kárt szenvedő cég a kiadásai megfizetését kezdte kérni, majd követelni, a minisztérium illetékesei még azt is letagadták, amiről írásos bizonyítékok léteznek. Eközben az orosz államadósságban érdekelt cégekkel és más, a tábornoki karból nyugdíjazott, majd vállalkozóvá lett személyekkel kezdték megvalósítani a HI egyes ötleteit. Utólag pedig az is kiderült, hogy Janza az időközben maffiakapcsolatokba keveredett Békés megyei céggel, a Miller Oil Bt.-vel is felvette a kapcsolatot azok után, hogy a cég korábbi vezetője rejtélyes körülmények között életét vesztette, az új ügyvezető lakásán pedig kommandósok tartottak házkutatást. Ez azért is furcsa, mert a katonai biztonsági szolgálat minden, a HM-el kapcsolatba kerülő céget ellenőrzött. Érthetetlen az is, hogy miközben Janza titokban a Miller Oil céggel üzletel, a közvélemény előtt éppen a HI-t festették le úgy, mint egy kétes hírű cégekkel kapcsolatot tartó vállalkozást. Vajon mivel magyarázható, hogy az elmaradt üzlet miatt keletkezett vitából per lett, mivel a kárérték – a kamatok követelésével – immár a másfél milliárd forinthoz közelít? Amikor a Hungária Immobília bírósághoz fordult, még Janza Károlyék voltak hivatalban. A Fővárosi Bíróság azonban – leterheltsége miatt – több mint egy év múlva, az új minisztériumi vezetés beiktatása után tűzte ki a tárgyalás időpontját. Lakatos András ezért jogi képviselőin keresztül több alkalommal felvette a kapcsolatot a szaktárca új vezetőivel, ám azt tapasztalta, hogy az információkat elzárják Szabó János minisztertől és munkatársaitól. Ugyanezt erősítette meg Szőgyényi József, a cég jogi képviselője, aki még 1998. november 16-án kérte a minisztert, próbáljanak peren kívül megegyezni, s közösen tekintsék át a rendelkezésére álló bizonyítékokat. Erre az ügyvédi megkeresésre is Perenyei Tamás főosztályvezetőtől érkezett az elutasító válasz, amelyben közölte: nem egyezkednek, pert akarnak. Ez Perenyei Tamás tekintetében talán érthető, hiszen korábban Janza jogi végzettségű beosztottjaként részt vett, pontosabban végigkísérte a HI-vel folytatott egyeztetéseket. Miközben korábban a HM elzárkózott a Hungária Immobíliával való peren kívüli egyezségtől, a sajtón keresztül azt fejtegették: nevetségesnek tartják, hogy egy mindössze négyoldalas tervezetre akar a gazdasági cég több száz milliót kasszírozni. Perenyei Tamás, a HM jogi szakértője nyilatkozataiban blöffnek, nevetségesnek minősítette a per tárgyát is. Ez Lakatos András szerint azért is érthetetlen, mert egy, a minisztérium jogi-pénzügyi szakemberei szerint blöffnek, nevetségesnek tartott ötletet általában nem szokott a HM kollégiuma megtárgyalni, nem tervezik kormányülés elé vinni, s nem nyújtják be a Kincstári Vagyoni Igazgatóság vezérigazgatójának – előzetes koordináció előkészítésére. Hogy szándékos csúsztatásról van szó, azt Lakatos András azzal is bizonyítja: még 1996. június 4-én, a Horn-kabinet ülését megelőzően, Janza Károlyék személyesen kérték egy rövid, négy oldal terjedelmű kivonatos háttéranyag elkészítésére. Erre azért volt szükség, mert a több száz oldalnyi aktaköteget nem akarták a HM munkatársai a miniszteri ülés elé vinni. Utólag ezt az elgondolást akarják bizonyítékként felhasználni ellenük, azt állítva, hogy erre a négyoldalas iratra kérnek másfél milliárd forintot. Arról, hogy kinek az érdeke volt meghiúsítani az eredeti elképzelést, csupán sejtéseik vannak a cég vezetőinek. Ha ugyanis az eredeti elképzelés megvalósult volna, ma már évente legkevesebb egymilliárd forint hasznot hozhatna a honvédség számára is. A kudarc miatt azonban ma a HM csaknem ugyanekkora összeggel kénytelen finanszírozni a felhalmozott hulladékanyagok tárolását és a használaton kívüli objektumok őrzését. Ezek a milliók pedig feltehetően ugyanannak a szűk körnek a zsebébe vándorolnak, akik korábban az ötlet meghiúsításában voltak érdekeltek. A minisztérium vezetése még az elmúlt évben belső vizsgálatot rendelt el a projekt meghiúsítása ügyében. A belső tényfeltárás végeredménye azonban szigorúan titkos, arról csak a jogerős bírói ítélet után hallhatunk. A bíróság közbenső ítéletét ismerve feltételezhető, hogy ez idáig nem talált olyan körülményeket, melyeket a perben a HM a javára fordíthatna. A kérdés csupán az, kinek kedvez az időhúzás, s vajon kit terhel a felelősség azért, amiért nem tudtak már évekkel ezelőtt peren kívül egyezséget kötni.