Sárréti sors

Kákonyi
1999. 11. 22. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Legendákat szülő világ volt valaha a Sárrét és környéke. A táj néprajzának és varázslatos természeti tüneményeinek krónikása, Szücs Sándor örökítette meg azt a darvak szállta, kiérdemesült pákászok, garabon- ciások és füvesasszonyok, no meg szegénylegények és más martalócok járta vidéket, ami mára egészen átalakult. Aki régi színeire, ízeire és hangulataira kíváncsi, azokat már csak ódon könyvek lapjain találhatja meg. A kitűnő ifjú prózaíró, a Sárrét szívében, Vésztőn élő Rott József a Bárka című, Békéscsabán megjelenő irodalmi és művészeti folyóiratban közöl egy Sárréti sors című prózafüzért. A munka – mint a szerző lábjegyzetben utal rá – részlet egy terjedelmesebb szociográfiai műből. Rott József mai sárréti figurákat, családokat, közösségeket mutat be. A táj és a benne élők tragikusan emléktelenek. A jelenük tengés-lengés, alkalmi munka és kocsma, múltjuk és – főképp – jövőjük nincsen. A közösségek felbomlófélben, a családok még úgy-ahogy működnek, de a nyomorúság és az ital következtében számtalan rejtett (és nyílt) tragédia játszódik le kereteik között is. Rott József a mai Sárrétet leromlott, tragédiákkal terhes, jövőtlen vidéknek ábrázolja. Palettája szinte csak a sötét színekre érzékeny és fogékony. Kétség nem férhet hozzá, ő, mint a tájon élő avatott tollú író, tudhatja, milyen az élet ezen a vidéken ma, az évezred végén. Keserves és kérdésekkel terhes. És ami a legszomorúbb, ezeket a fontos kérdéseket, mint az a szerző munkájából kiderül, az itt élő, pontosabban tengő-lengő emberek nem tudják megfogalmazni. Ők csak érzik, a sorsukon, a bőrükön, családjuk és településük életén, hogy sok volna a tennivaló. Évtizedek múltak el fölöttük, melyek csak romboltak és züllesztettek: földet és kollektívát, emléket és ünnepet, egyént és családot. És az ifjabb generációk, a maiak is, meg a hajdani ifjakéi, csak azzal védekezhettek e rombolás ellen, hogy magukba zárkóztak, szenvedélyeikbe és mániáikba, vagy hátat fordítottak egykor virágzó szülőföldjüknek, és másutt keresték a boldogulást, s ha ott sem volt épp minden reményteli és boldogító, de legalább a pusztulás és züllés mindennapi tragédiái kevésbé jellemezték, mint a Sárrét környékén élők sorsát, életét és érvényesülését. Rott József munkája – még így, egyetlen részletből megállapíthatóan is – fontos írás. Fontos, mert felhívja a figyelmet az ország keleti végeiben dúló áldatlan állapotokra. Szociográfia, de úgy is mondhatnánk, egyetlen jajkiáltás. Mert az itt élő emberek ereje ma már kevés arra, hogy magukat – afféle ezredvégi Münchausen báróként – kihúzzák a mocsárból, a reménytelenség örvényeiből. Csak a nagyobb kollektíva elszántsága tudna segíteni e tájon és lakóin. Hogy a Sárrét újra az legyen, ami valaha volt. Szorgos és önfenntartó közösségek élőhelye.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.