Szilágysági képek

Sződemeter kicsiny falu a Szilágyságban, Tasnád és Zilah között. Fényes Elek még úgy tudta, hogy 13 római, 500 görög katolikus, 146 református és 12 zsidó lakik ott. Ma másként számolunk, s eszerint a reformátusokból mindössze harminchat magyar maradt az elrománosodott településen. A sötét képen piciny fénysugár, hogy még nem vették számba a két éve odahelyezett rendőr szép, fiatal feleségét, aki öntudatosan magyarnak vallja magát. Ennek a szórványmagyarságnak legfontosabb megtartóereje a templom, ahol ősi zsoltárokat énekelhetnek, s ahol magyarul szól hozzájuk a lelkek gondozója. Kevesen vannak, az 1826-os évszámot viselő Istenháza is kicsi. A magasabbra épített görög katolikus templom diadalmasan hirdeti, hogy ezt a földet Romániának ítélték a trianoni döntéshozók. A református szószékről azonban, ahonnan lenyűgöző a kilátás, ha nyitva van az ajtó, mert a belső tér megtelt, azt hallhatják a hívek, hogy a föld Istené és nem a világi hatalmaké. „Mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség.”Ebben a templomban valószínűleg soha sem járt az a törékeny testalkatú férfi, akinek szobra a gondosan bekerített kertben áll, mert a világ szétszóródott magyarsága az ő szavaival kéri: „Isten, áldd meg a magyart, / Jó kedvvel, bőséggel.” Úgy látszik, a jó kedvből már akkor is hiány mutatkozott, bőségre pedig azóta is csak sóvárgunk. Határon innen és határon túl. Ha talán nem is telítette bőséggel a jókedv azt a mintegy száz (jórészt magyarországi) vendéget, akik egy hűvös, napfényes novemberi napon ide zarándokoltak, hogy hálaadó istentisztelettel ünnepeljék meg a kis templom fölújítását, megelégedettséget mégis érezhettek. Azért, hogy Kölcsey Ferenc szülőfalujában a magyar híveknek, ha nem avatkozik közbe a világi erőszak, a jövőben is lesz hol összegyűlni. Azoknak, akik szegénységben élve is lelkesen sütöttek kalácsot, hoztak házi pálinkát a kis ünnepségre. Halvány reménysugár az is, hogy a magyar lelkészek mellett ott ült a templomban a falu görög katolikus papja is, aki egy szót sem tud magyarul, de azokat a gondolatokat, amelyeket Máté evangéliuma alapján idézett Jézus tanításából, mi is vele valljuk.Hozzáteszem, mert hiába jött el Debrecenből Bölcskei Gusztáv püspök, hogy igét hirdessen, csak a jelenlévők hallhatták szavait, noha nem fülbe súgta. A sötétet, amit a magyar média borított az eseményre, csak a Duna TV törte meg, a többi sok csatorna, rádió és újság úgy döntött, a sződemeteri templom fölújítása „nem hír”. Igaz, nem voltak ott miniszterek, nem volt ott senki, aki költségvetési pénzek fölött rendelkezik, mert a közel másfél milliós helyreállítási munka enélkül valósult meg. Pedig legalább annyi „hírt” fölfedezhettek volna azok, akik ebből élnek, hogy nem volt ott a gyülekezet saját püspöke, Tőkés László sem, aki az időpontot kiválasztotta, de aztán fontosabbnak ítélte a politikai szereplést, mint híveit és a köszönetmondást azoknak, akik a fölújításhoz szükséges pénzt előteremtették, a munkát megszervezték, s ennek eredményével ezt a sokat szenvedett népet megajándékozták.Ha komolyan vesszük azt, amiről miniszterelnöksége kezdetén Orbán Viktor többször beszélt úgy, miszerint az országot polgárai nélkül nem lehet kormányozni, akkor ez a polgári öszszefogás fontos építőköve. E kötelesség teljesítése a polgári gondolkodás ismertető jegye. (Akárcsak a Professzorok Batthyány Körének májusi kezdeményezése, aminek eredményeként több mint tízmillió forint gyűlt össze az árvízkárosultak javára, de ami szintén nem bizonyult „hírértékűnek”.) Egy szerény körülmények között működő irodalmi társaság (amelyik Kölcsey nevét viseli), jó néhány olyan országos jelentőségű eseményt szervezett már, amire a költségvetési pénzek fölött rendelkező szervezetek nem voltak képesek. Most éppen ezt a fölújítást bonyolította le minden „hivatalos” segítség nélkül. Persze nem is kellett ehhez a pénzen kívül más, „csak” a határon kívül megterveztetni, engedélyeztetni, kiviteleztetni a felújítást, átvenni a kész munkát, megszervezni a püspöki hálaadó istentiszteletet. A Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke szívesen vett részt a vállalkozásban, és adott lehetőségeihez képest támogatást.