Ukrajna dönt

Ismét az urnákhoz hívják vasárnap Ukrajna polgárait, hogy az elnökválasztás második fordulójában leadandó szavazataik alapján eldőljön: ki irányíthatja majd a következő öt évben a második legnépesebb szláv köztársaságot. A két héttel ezelőtti megmérettetés nyomán ketten maradtak a képzeletbeli szorítóban: a kék sarokban Leonyid Kucsma jelenlegi államfő, a vörösben pedig Petro Szimonyenko, az ukrán kommunisták vezetője.A sporthasonlatnál maradva, a rajtnál Kucsma indul majd az egyes számú helyről, mivel az első fordulóban a szavazatok több mint 36 százalékát begyűjtve eléggé fölényes győzelmet aratott. Ennek ellenére sem várhatja teljes nyugalomban az újabb erőpróbát, hiszen Szimonyenko ugyan csak bő 22 százalékot kapott, ám esélyeit növelheti, hogy a versenyben lemaradt jelentősebb jelöltek többsége – a több mint 11 százalékot kapott szocialista Moroz exházelnökkel az élen – a kommunista pártvezér támogatására szólította fel szavazótáborát. A korábban a választások egyik favoritjának tartott szélsőbaloldali Natalja Vitrenkót támogatók is vélhetően inkább Szimonyenkóra szavaznak majd, ám a „szoknyás Zsirinovszkijnak” nevezett, a szavazók 11 százaléka által kedvelt Vitrenko beintegrálása a baloldali koalícióba ma még eléggé kivitelezhetetlennek tűnik, különös tekintettel arra, hogy a pártvezér asszony Morozt vádolta meg a kampányban ellene elkövetett merényletkísérlettel. A hivatalban lévő államfő mozgósítható hátországa elvileg kisebb riválisánál, hiszen a nemzeti elkötelezettségű RUH-jelöltek alig négy százaléka mellett leginkább csak a „nyolcszázalékos” Jevhen Marcsuk volt kormányfő voksaira számíthat. Az ukrán viszonyok között centrista-jobbközép irányzatú Marcsuk a nagy ellenfél Kucsma leváltása érdekében a kampány során együttműködött a kommunisták nélküli baloldali blokkal, amelynek közös elnökjelöltje is volt rövid ideig, ám a szövetség az utolsó pillanatban felbomlott. A két forduló közötti „udvarlások” során Marcsuk nem kötelezte el ugyan magát Kucsma mellett, ám aláírása hiányzik arról a megállapodásról, amely azt tanúsítja – legalábbis az ORT orosz televízió dokumentált értesülései szerint –, hogy a baloldali politikusok szabályos alkut kötöttek arról, hogy az állami hivatalok és tisztségek újrafelosztása – értsd: osztozkodás a koncon – fejében Szimonyenko mellé állnak a második fordulóban. Pusztán matematikai szempontból korántsem lefutott még tehát az ukrajnai elnökválasztás. A mérsékelt, ámde kitartó reformer hírében álló, külpolitikailag is többé-kevésbé centrista politikát folytató Kucsma azonban – aki egy tévéinterjújában utalt a törvényhozó és végrehajtó hatalom közötti bénító ellentétekre, s ezzel összefüggésben a kormányzási rendszer nemzetközi gyakorlata nagyobb fokú átvételének szükségességére – rendelkezik egy komoly ütőkártyával. Korántsem mellőzhető lélektani tényező ugyanis, hogy személye többé-kevésbé a folytonosság, az ország függetlenségének a biztosítéka. Szimonyenkóval viszont – minden hangzatos, nyugtatgató ígérete ellenére – Ukrajna egy jó nagyot ugrana a sötét ismeretlenbe. Ezt elkerülendő talán azok is Leonyid Kucsmára szavaznak majd, akik különben nem benne látják az ideális jelöltet.